(MTI) - "Mindenki bolondult Rudiért, kivételes személyiség volt. Emlékszem rá, akkoriban a Kirov (a mostani Mariinszkij) színház közelében laktam, és minden előadását láttam" - mondja a 70 éves Elvira Vlagyimirova, Az idő fonala című tárlat egyik látogatója. Az 1993-ban Párizsban elhunyt balettcsillag mintegy 50 kosztümjét a francia év keretében mutatják be az egykori cári birodalmi főváros szívében, a Seremetyev palotában.
A szentpétervári Francia Intézet és a Culturfrance ügynökség együttműködésével létrejött programhoz a franciaországi színpadi kosztümök országos központja (CNCS), a párizsi Nemzeti Opera és a Római Operaház adta kölcsön gyűjteményéből a jelmezeket, de láthatók itt fényképek, levelek és archív dokumentumok is abból a korszakból, amikor Nurejev még Leningrádban élt.
A belépőt egy rakás használt balettcipő fogadja a táncos nagyméretű, fekete-fehér fotója előtt. A szervezők szerint ez "Nurejev teljesített küldetését" jelképezi.
"Rudolf Nurejev nagyon komolyan vette a színpadi jelmezeket. Keleti ember lévén, (Nurejev muzulmán tatár családból származott) jobban szerette a gazdagon díszített, pazar kelméket" - fogalmaz Natalja Metelica, a színház művészeti múzeumának igazgatója és a kiállítás egyik szervezője.
A tárlat tetőpontja A bajadér című balettnek szentelt installáció. Nurejev ebben az előadásban hódította meg 1961-ben Párizst és a halálos betegségtől legyengült művész ebben a darabban jelent meg utoljára a közönség előtt. Egy kis sötét teremben nagy képernyőn balerinák táncolnak, az előadás jelmezei a levegőben lógnak. A padlót egy fénykép díszíti Nurejev egyik meztelen lábáról, amelyen jól kivehetőek a balettcipő nyomai.
"Miközben Nyugaton Nurejev neve közszájon forgott, itt nem beszéltek róla. Az orosz nézők 1961-ben látták utoljára" - állítja Natalja Metelica. (Külföldre távozása után 1989-ben lépett fel először szülőhazájában, a leningrádi Kirov színház pódiumán.)
Nurejevet a XX. századi táncművészet egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Ragyogó és sodró egyéniség volt, felelevenítette a régi nagy férfi táncosok hagyományait, levegőben kitartott ugrásait és gyors forgásait Nizsinszkij legendás bravúrjaihoz hasonlították. A világ valamennyi jelentős balettszínpadán, a tánc legnagyobb csillagaival szerepelt együtt. Utolsó táncos szerepe Keveházi Gábor balettjében, a Cristoforóban az Angyal volt, amelyet 1992 februárjában és márciusában táncolt Budapesten, a Magyar Állami Operaházban.
