Juronics Tamás legújabb alkotását az elmúlt évszázad hatalmas társadalmi változásai, kulturális hatásai inspirálták. A történelem vége, a tömegek lázadása, a sátáni versek, a háborúk, a fegyverkezés, a globalizáció, a kivándorlás, a bevándorlás, az információdömping, a kvantumfizika, a digitális technológia, a gén-manipuláció - a sornak nem most van vége. A kor, amelyben mind önmagának az ellentéte. A társadalom és az egyén viszonya is gyökeresen más a múlt század végén, mint annak elején. Az egyénnek ma van hangja. Nem. Az egyénnek ma sincs hangja, de máshogy sincs.
Mi már máshogy alakítjuk a jelent, másmilyen örökséggel indulunk, mint anyáink-apáink, másnak is látjuk a világot és benne önmagunkat. Ugyanakkor a mai fiatal generáció csak az utolsó pillanatait érinthette vagy csak a hatását érzékelheti ennek a nagyszerű és borzasztó évszázadnak. A darab ennek a hatásnak szubjektív lenyomata. A koreográfus színpada most interaktívvá válik, táncosok és médialejátszók folyamatos kommunikációja lesz fókuszban. Egyik mozdul, másik reagál, majd viszont. Viszonyrendszer és annak kivetítése. Mindezt az időszak nagy zeneszerzői által alkotott művek kísérik.
(2007. április 29. 19:00 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - XX. század-est - a Szegedi Kortárs Balett előadása; koreográfus, rend.: Juronics Tamás)
