Liszt a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők legnagyobb zongoraművésze volt, emellett az akkori kortárs zene ihletett népszerűsítője, tolmácsolója, aki maga is számos új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat, kései művei pedig már egyenesen Bartók felé mutatnak. Ezt az újító, szenvedélyesen kereső, minden különleges hatásra fogékony és mindenből építkező szellemiséget szeretnék megragadni az alkotók a zene nyelvén.
Az előadás a Szerelmi rapszódia címet viseli, mivel zenei anyagát, ?gerincét? Liszt Magyar Rapszódiák és Szerelmi álmok című műve adja. A darab fő szervező elve a liszti zene lesz, de a kötött, leírt, klasszikus zenei formába innovatív, kortárs zenei megoldások, napjaink elektronikus zenei eszközei és improvizációs technikák is beleépülnek. Ezt tükrözi és követi majd a színpadi mozgás és formanyelv. A megvalósítás a liszti zene minden jelentős aspektusát igyekszik megragadni, megjeleníteni és valóban kortársivá tenni, valódi dialógust formálni a tizenkilencedik századi progresszív zene a kortárs jazz és az elektronikus zene között. A darab többféle jazz és improvizációs technikát, valamint lézerhárfát a legújabb virtuális analóg, illetve fizikai modellezésü hangszerek adottságait használja, a továbbgondolás és a kísérletezés jegyében, de mindig az eredeti klasszikus anyag szelleméhez hűen.
