Külön öröm, ha olyan produkció kap díjat, melyben pályakezdők szerepelnek. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói által bemutatott darab voltaképpen iskolagyakorlatok sorozata, azonban egységes műalkotássá áll össze. A díjat nem csak az előadók, hanem tanáraik és oktatóik is kapják.
Elsősorban Ladányi Andreát kell megemlíteni, aki a ?főiskola? keretei között sajátos oktatási módszert dolgozott ki. A fiatalok panelekben tanulják a különböző tánc- és mozgástechnikákat. A huszonkét fiatal Lukáts Andor osztálya ? az ő nyitottságáért külön díjat kellene osztanunk. Említsük meg a mestereket is: Gyöngyösi Tamás, Katona Gábor, Rácz Attila és Lakatos János tartott kurzusokat. A tanárok keménysége és Ladányi Andrea művészeti vezetése igen jó emberanyaggal találkozott.
A diákok figyelme és fegyelme példát mutató az egész szakma számára. A 44 feet ritmusgyakorlatai csak a legnagyobb koncentrációval vihetők végbe. De nem csak az ügyes ritmusképletek határozzák meg az alkotást. Helyet kapnak magánszámok is. Kiemelendő Sipos Vera, Hajdú László, Mercs János és Kovács Lehel kvartettja melyben halkan lebeg egy harmonika hangja és ők e metafizikai szomorúságra lassan és méltóságteljesen váltogatják a pozíciókat. A gyakorlatok ? az emberi bőr és a lámpaárnyék kontrasztjában ? márványszobrokká alakítják a testeket, egyetlen tömeggé formálva a négy illetve három alakot.
De az összes szereplőt külön-külön meg lehetne említeni. Látszik, hogy igen sok munkát és fáradtságot öltek a darabba. A csattanós ritmus ? mely olykor egy-egy pofonként valóban elcsattan ? sziklakeményen tartja egybe a darabot. A legjobb részek azonban azok, melyben egy sajátos énekdallamra táncolnak. Szöveget mondani és vele egy időben mozogni a legnehezebb színpadi feladat. A 44 feet csak látszólag könnyed alkotás.
A Lábán-díjjal bátorítani szeretnénk mind a huszonkét szereplőt és alkotót, hogy igyekezzenek hasonló színvonalú produkciókat létrehozni. Igyekezzenek együtt maradni, hiszen óriási szakmai potenciál rejtőzik egy jól összeszokott, fiatal csapatban, akik nem csak a testüket tanulták meg kezelni, hanem a színészi technikákban is otthonosak.
A 44 feet több annál, minthogy egy művészeti iskola vizsgadarabja legyen. Lehetőséget hordoz magában: egy eljövendő módszer és stílus ígérete.
Mestyán Ádám
Ladányi Andrea levele a díjátadóra
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Zsűri!
Immár 20 éve a kortárs tánc alkotója és táncművésze vagyok. A kortárs táncművészet mindennapjaiban élő, gondolkodó és alkotó, belső törvényeinek megfelelni vágyó művészként 4 évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színészhallgatók részére kötelező mozgásórák oktatási metodikáját hoztam létre, egyben a mozgástanszék vezetője lettem.
Mindkét terület meghatározóan fontos számomra. Azonban elkötelezett művészként egyértelmű különbséget szeretnék tenni kétféle tevékenységem között. Azt gondolom ugyanis, hogy a kortárs táncművészet alkotói folyamatával, elhivatottságával, és abban való létezésével Egyetemen folytatott munkám sem gondolkodásában vagy módszerében, sem céljaiban, sem megvalósításában, sem pedig időbeni és szakmai elvárásaiban semmilyen közös pontot nem mutat.
Így megköszönve és megtisztelve, de a Lábán Rudolf Kortárs Tánc Művészeti Díjat egyetemi munkámért nem kívánom átvenni. Egyben szeretnék ezúton is a ma este Lábán Rudolf Díjjal jutalmazott kortárs táncművészeknek és alkotóknak őszintén gratulálni.
Tisztelettel:
Ladányi Andrea
