(MTI) - A világnapot 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727-1810) születésnapján, április 29-én tartják szerte a világon.
A Művészetek Palotájában tartandó ünnepségen elhangzik a világnap nemzetközi üzenete, amelyet Sasha Waltz német koreográfus fogalmazott meg, továbbá a magyarországi köszöntő, amelyet a szerző, Barta Dóra Harangozó-díjas táncművész, érdemes művész olvas fel.
Az esten adják át a Magyar Táncművészek Szövetségének szakmai díjait és az Imre Zoltán Alapítvány elismerését.
A táncművészet legnagyobb ünnepének tiszteletére április 19-én fesztivál kezdődött a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége szervezésében Budapesten. A Táncfórum No. 7. című eseménysorozat keretében két helyszínen, a Nemzeti Táncszínházban és a Művészetek Palotájában tartottak előadásokat.
A Szegedi Kortárs Balett XX. század-est című, vasárnap este látható előadásban három zeneszerző - Bartók Béla, Ligeti György és Eötvös Péter - művei és Ady Endre szövegei hangzanak el. A darab rendező-koreográfusa Juronics Tamás.
A tánc világnapja alkalmából meghirdetett programsorozatot a Csabai Attila Társulat Carmens című bemutatója zárja hétfőn a Nemzeti Táncszínházban.
A Művészetek Palotájában tartandó ünnepségen elhangzik a világnap nemzetközi üzenete, amelyet Sasha Waltz német koreográfus fogalmazott meg, továbbá a magyarországi köszöntő, amelyet a szerző, Barta Dóra Harangozó-díjas táncművész, érdemes művész olvas fel.
Az esten adják át a Magyar Táncművészek Szövetségének szakmai díjait és az Imre Zoltán Alapítvány elismerését.
A táncművészet legnagyobb ünnepének tiszteletére április 19-én fesztivál kezdődött a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége szervezésében Budapesten. A Táncfórum No. 7. című eseménysorozat keretében két helyszínen, a Nemzeti Táncszínházban és a Művészetek Palotájában tartottak előadásokat.
A Szegedi Kortárs Balett XX. század-est című, vasárnap este látható előadásban három zeneszerző - Bartók Béla, Ligeti György és Eötvös Péter - művei és Ady Endre szövegei hangzanak el. A darab rendező-koreográfusa Juronics Tamás.
A tánc világnapja alkalmából meghirdetett programsorozatot a Csabai Attila Társulat Carmens című bemutatója zárja hétfőn a Nemzeti Táncszínházban.
DÍJAZOTTAK
A Magyar Táncművészek Szövetsége a világnap alkalmából posztumusz életműdíjat ítélt oda Martin György (1932-1983) Erkel-díjas néptánckutatónak, zenefolkloristának, a magyar és az európai néptánckutatás kiemelkedő egyéniségének.
Az évad legjobb alkotójának járó elismerést Juhász Zsolt, Harangozó Gyula-díjas táncművész-koreográfusnak, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjének adományozták.
Az évad legjobb női táncosa díjat Anna Tsygankova és Popova Aleszja kapta. Anna Tsygankova EuroPAS Magyar Táncdíjas balettművész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosnője. Popova Aleszja Kossuth-díjas, Harangozó-díjas, EuroPAS Magyar Táncdíjas balettművész, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosnője.
Az évad legjobb férfi táncosának járó elismerést az idén Kádár Ignác, a Budapest Táncegyüttes táncművésze és Hámor József táncművész, koreográfus, táncpedagógus, a Gangaray Táncszínház művészeti vezetője, a MU Terminál szakmai vezetője, a Közép-Európa Táncszínház képzésvezetője vehette át.
Az évad legjobb végzős növendéke címet Simon István, a Magyar Táncművészeti Főiskola balettművész szakának végzős hallgatója és Joó Viktória, a néptánc-színházi tánc szak végzős hallgatója nyerte el.
A Táncművészetért elnevezésű díjat Gombár Judit Jászai Mari-díjas jelmez- és díszlettervezőnek ítélték oda.
Az Imre Zoltán díjat, az Imre Zoltán Alapítvány elismerését Frenák Pál, Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, a Compagnie Pal Frenak Társulat művészeti vezetője kapta.
Az évad legjobb alkotójának járó elismerést Juhász Zsolt, Harangozó Gyula-díjas táncművész-koreográfusnak, a Duna Művészegyüttes művészeti vezetőjének adományozták.
Az évad legjobb női táncosa díjat Anna Tsygankova és Popova Aleszja kapta. Anna Tsygankova EuroPAS Magyar Táncdíjas balettművész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosnője. Popova Aleszja Kossuth-díjas, Harangozó-díjas, EuroPAS Magyar Táncdíjas balettművész, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosnője.
Az évad legjobb férfi táncosának járó elismerést az idén Kádár Ignác, a Budapest Táncegyüttes táncművésze és Hámor József táncművész, koreográfus, táncpedagógus, a Gangaray Táncszínház művészeti vezetője, a MU Terminál szakmai vezetője, a Közép-Európa Táncszínház képzésvezetője vehette át.
Az évad legjobb végzős növendéke címet Simon István, a Magyar Táncművészeti Főiskola balettművész szakának végzős hallgatója és Joó Viktória, a néptánc-színházi tánc szak végzős hallgatója nyerte el.
A Táncművészetért elnevezésű díjat Gombár Judit Jászai Mari-díjas jelmez- és díszlettervezőnek ítélték oda.
Az Imre Zoltán díjat, az Imre Zoltán Alapítvány elismerését Frenák Pál, Harangozó Gyula-díjas táncművész, koreográfus, a Compagnie Pal Frenak Társulat művészeti vezetője kapta.
Sasha Waltz német koreográfus üzenete
"Az ember táncol a születésnapokon, az esküvőn, az utcákon, a nappalikban, a színpadon, a színfalak mögött. Az öröm és bánat kifejezéseként, rituáléként és a valóság határainak megtapasztalásaként.
A tánc univerzális nyelv: az egyenlőség, az együttérzés, a tolerancia és egy békés világ küldötte. A tánc megtanít minket az érzékenységre, a tudatosságra és arra, hogy figyeljünk oda a pillanatra.
A tánc annak megtestesülése, hogy életben vagyunk. A tánc átalakulás. A tánc felfedi a lelket és spirituális dimenziót kölcsönöz a testnek.
A tánc lehetővé teszi, hogy érezzük testünket, hogy felemelkedjünk, hogy átlépjünk, hogy másik testté váljunk.
Táncolni annyit jelent, mint az univerzum rezgésében aktívan résztvenni."
Barta Dóra táncművész üzenete
"Beszélek. Suttogok..., olykor sikoltok.
Némán. Némán beszélek igazán.
Mondom, mondom, mondom a magamét.
A másét. Másnak. Magamnak. Őszintén, nyíltan.
Soha nem éreztem azt, hogy verbális készletem alapos kiaknázása mellett is teljességet élnék meg a közlésben. Közlékenyebb vagyok máshogy. Miért is egyszerűbb így? Teszem fel a kérdést magamnak? Talán azért, mert egyszerre beszélhetem a világ összes nyelvét...? Hova tűntek a határok? Vagy azért mert egy tekintet, egy fejfordítás, egy gesztusa a kéznek, egy novellát mondhat el egy pillanat alatt? Hova tűnik akkor az idő?
Akkor nincs korlátolt tér, nincs megszabott idő?
Szabadság van akkor. Korlátlan művészi szabadság, amit a mozdulat születésénél érzek. Bárcsak ebben az éteri állapotban maradhatnánk mind... Mert akkor jön a nyelvtan, testünk nyelvtana. Táncos rendszerek, szabályok, melyeknek megfelelni vágyunk. Ilyenkor leszünk mások, másfélék, ezerarcúak. És ez jó... Mindenki úgy beszél, ahogy akar. Ahogy neki tetszik. És boldog az, aki megtapasztalhatja a mélyről fakadó őszinteséget, mely áttörni képes minden technikai korláton, felszabadítva a művészt, a táncművészt.
Ilyenkor azt sejtem, hogy az emberben van valami természetfölötti, valami végtelen.
Irányokba nyújtom a végtagjaim, és nincs vége sem a kezemnek, sem a lábamnak.
Továbbnyúlik valahova, nem tudom hova, de nagyon messze. Érzem. Útközben találkozom megannyi meghosszabbodott kézzel. Aztán a kozmikus találkozásoktól telítődök, kanyart veszek egy pillanatra, s ölelek. Hatalmasat. Nem tudom mekkorát. Nem tudom. Csak érzem. Ezért táncolok.
Örülök, hogy van ilyen nap, amikor szavakba önthetjük létezésünket. Ma a tánc a legfontosabb, és nem csak nekünk táncművészeknek, hanem azoknak is, akiknek szól. A nézőknek.
Így lesz személyes élményből, közös gondolat.
Érezzük mindannyian...
Némán. Némán beszélek igazán.
Mondom, mondom, mondom a magamét.
A másét. Másnak. Magamnak. Őszintén, nyíltan.
Soha nem éreztem azt, hogy verbális készletem alapos kiaknázása mellett is teljességet élnék meg a közlésben. Közlékenyebb vagyok máshogy. Miért is egyszerűbb így? Teszem fel a kérdést magamnak? Talán azért, mert egyszerre beszélhetem a világ összes nyelvét...? Hova tűntek a határok? Vagy azért mert egy tekintet, egy fejfordítás, egy gesztusa a kéznek, egy novellát mondhat el egy pillanat alatt? Hova tűnik akkor az idő?
Akkor nincs korlátolt tér, nincs megszabott idő?
Szabadság van akkor. Korlátlan művészi szabadság, amit a mozdulat születésénél érzek. Bárcsak ebben az éteri állapotban maradhatnánk mind... Mert akkor jön a nyelvtan, testünk nyelvtana. Táncos rendszerek, szabályok, melyeknek megfelelni vágyunk. Ilyenkor leszünk mások, másfélék, ezerarcúak. És ez jó... Mindenki úgy beszél, ahogy akar. Ahogy neki tetszik. És boldog az, aki megtapasztalhatja a mélyről fakadó őszinteséget, mely áttörni képes minden technikai korláton, felszabadítva a művészt, a táncművészt.
Ilyenkor azt sejtem, hogy az emberben van valami természetfölötti, valami végtelen.
Irányokba nyújtom a végtagjaim, és nincs vége sem a kezemnek, sem a lábamnak.
Továbbnyúlik valahova, nem tudom hova, de nagyon messze. Érzem. Útközben találkozom megannyi meghosszabbodott kézzel. Aztán a kozmikus találkozásoktól telítődök, kanyart veszek egy pillanatra, s ölelek. Hatalmasat. Nem tudom mekkorát. Nem tudom. Csak érzem. Ezért táncolok.
Örülök, hogy van ilyen nap, amikor szavakba önthetjük létezésünket. Ma a tánc a legfontosabb, és nem csak nekünk táncművészeknek, hanem azoknak is, akiknek szól. A nézőknek.
Így lesz személyes élményből, közös gondolat.
Érezzük mindannyian...
Barta Dóra
érdemes művész, Harangozó-díjas táncművész"
érdemes művész, Harangozó-díjas táncművész"
