A természethez való visszatérésre, a tánc világnapjának a szabadban való ünneplésére szólít fel világnapi üzenetében az UNESCO központjában működő Nemzetközi Tánc Tanács (CID) elnöke, Alkis Raftis.
"A táncolásra az emberiség történetének nagy részében, a szabadban került sor. Összegyűltek az emberek az erdei tisztásokon, falvak terein, a templomkertben vagy éppen a szérűn, hogy órákon át a táncolást élvezzék. Manapság a tánc leginkább báltermekben, klubokban, színházakban, iskolák termeiben, stúdiókban és diszkókban történik. Ebben az évben azt a javaslatot teszem, hogy térjünk vissza a természethez, a szabadban, utcákon, tereken, parkokban, stadionokban, strandokon, parkolókban, tisztásokon - vagyis bárhol, a szabad ég alatt ünnepeljük meg a tánc világnapját. Természetes késztetésünk van a táncolásra; táncosként a magunk módján érezzük, éljük meg a kapcsolódásunk a mindenséghez, és ez érzésekkel önt el minket. Egész évben négy fal közé zárva tanítunk, táncolunk, próbálunk és előadunk. Ezt a táncnak szentelt napot tegyük különlegessé azzal, hogy mindenki számára láthatóvá tesszük a gyakorlást, tanítást, előadást. Lehet, hogy hideg van és esik az eső, és a padló minden bizonnyal nem elég jó, vagy a szél elnyomja a zenét, de a mozdulatokból áradó szépség és öröm, eltölti majd szívét a járókelőknek, a mi spontán közönségünknek."
A tánc világnapjának magyarországi üzenetét idén Török Jolán Harangozó- és Prima Primissima díjas táncművész, táncpedagógus, a Nemzeti Táncszínház igazgatója fogalmazta meg.
"Amikor az ember kap egy felkérést, hogy mondjon köszöntőt, az egyrészt nagyon megtisztelő, de egyben döntésre is kényszeríti, hogy milyen utat válasszon, hivatalosat, vagy személyest. Én a személyest választottam. Tettem ezt azért, mert több mint 4 évtizede szolgálom a Táncművészetet mint táncművész, pedagógus és mint menedzsere a szakmának. Azt gondolom, sajnos még ma sem tudják nagyon sokan, milyen embert próbáló hivatás táncművésznek lenni, amelyen belül az ember pszichés és fizikai összhangjának mindig a legmagasabb hőfokon kell jelen lennie, a próbateremben és a színpadon egyaránt, mert csak ezzel az energiával lehet egy alkotó elképzelését úgy tolmácsolni, hogy Önök, tisztelt Közönség átélhessék a katarzist. Ma este szeretném ismételten felhívni a figyelmet a magyar táncművészek és alkotók kiemelkedő képességére, kreativitására, amelyre kicsiny országunk büszke lehet. Jó érzés előadásról előadásra látni, hogy Önök, Nézők jelen vannak, mert Közönség nélkül nem működik az előadóművészet, a táncművészet. Az Önök tapsa a jutalom az alkotóknak és táncművészeknek azért a sok-sok munkáért, amely a próbateremben zajlik mielőtt Önök előtt megjelenne. Az élő előadás a pillanat művészete: ott és akkor történik és nem megismételhető. Ezért is érdemes egy-egy előadást többször megnézni, hogy még jobban megismerhessék a táncművészek összetett, kifinomult lelki és fizikai adottságait. A koreográfusi, az alkotói munka szépsége a tartalom és forma egységében rejlik. Művészetükkel felfokozzák bennünk az élet érzetét, örömét és bánatát. Tisztelt művészetet szerető Közönség, köszönöm a táncművészek és alkotók nevében a tapsokat, s kérem, kísérjék figyelemmel előadásaikat és jelenlétükkel továbbra is tiszteljék meg őket, minket.'"
