A színpad sötétjét belengi egy rekedtes női hang, Marguerite Duras hangja. "Indokínában születtem..." - kezdődik a vallomás a hontalanságról, az öcs korai haláláról és a fivér iránt érzett vérfertőző szerelemről. Duras a kiindulópont, az előadás gyökere, az ő gondolataiból táplálkozik Carlotta Ikeda koreográfiája.
Marguerite Duras különös jelenség volt: az övénél erőteljesebb női irodalmat nehéz lenne elképzelni. Ikeda azonban nem a szavakat fordítja mozdulatokra, csak hagyja, hogy magával ragadja a belőlük áradó érzékiség és vágyakozás: a test az élet és a halál, az ifjúság és az öregedés határmezsgyéjén várakozik. A színpadon egy ezerarcú nő, akinek teste a szemünk láttára éli meg a különböző életkorokat, és akinek mintha minden lassú, alig észrevehető mozdulata valahonnan nagyon mélyről fakadna.
Carlotta Ikeda egy japán tengerparti faluban, Fukuiban született. Tánccal 19 éves kora óta foglalkozik. A klasszikus balettet egyetemi szinten fedezte fel, a '70-es években Japánban tért hódító butoh pedig a zsigereiben van. Waiting (Várakozás) című szóló koreográfiájával 1996 óta járja a világ színpadait.
