TranzDanz: Tranzit

" A tranzit az emlékezet metaforája: állandóan változó tartalmú, táguló-szűkülő, színesedő-szürkülő, átmeneti és állandó lakókkal teli tér. Ők alkotják személyes, egyedi tapasztalatainkat, álmainkat, képzeletünk nyomait, tudásunkat, kultúránkat, emlék-valóságunkat. Van úgy, hogy gyűjtögetjük őket, vadászunk rájuk, vannak olyanok, amelyek tőlünk függetlenül telepednek le. Vannak burjánzó, terjeszkedő, gyarapodó és vannak egyre fogyó, halványuló, aztán örökre elenyésző emlék-törzseink. Némely korokban a végtelenbe visszanyúló, változatlan, állandósult tudás lakja, manapság, mikor a tegnap is rég volt, a teljes felejtés üressége kezdi kitölteni. A közös bennük: az időtlenség. A két véglet között a változás, az átmenetiség, a történelemben való lét idejét éljük. Az individualizáció hamis élménye és a szabadságra vágyó személyiség harcának, a rítusok és a tudomány, a beszűkülés és a végtelenre nyitás ideje ez.

Az idő megszűnte a változatlanság, az eseménytelenség kényelmét adja, de veszélyes illúzió akár a "hagyományba", akár a "kortársba" való bezárkózás, az egyes szférákba belépés jogának kisajátítása. Az időbe helyezett emlékezet mindannyiunk joga, a cselekvés feltétele, felelőssége, kockázata!"

(Kovács Gerzson Péter)

Kovács Gerzson Péter táncművész, koreográfus és látványtervező 1987-ben TranzDanz néven alakított kortárs táncegyüttest Budapesten. 1991-ben - többéves franciaországi távollét után hazatérve - színpadra vitte a mára emblematikussá vált darabját, az Ideiglenes cím-et, amely a lokális kulturális bázison alapuló magyar kortárs tánc első áttörése volt. (A párizsi Bagnolet Nemzetközi Koreográfus Versenyen több díjat is nyert.) Az általa létrehozott táncnyelv részben néptáncos múltjából ered, részben kortárs technikák innovatív alkalmazásával alkot egyedi és összetéveszthetetlen mozdulatvilágot.

A TranzDanz motívumai között egyaránt fedezhetünk fel utalásokat az archaikus kultúrák jelképeire és a ma bennünket körülvevő globalizált világ képeire. Sokszor bőséges teret engedve az improvizációnak, olyan sajátos, képzeletbeli folklórt keltenek életre, melyben kitüntetett szerepet játszik a darabjaikat kísérő élőzene. Zenésztársaik a mai magyar ethno bázisú jazz legjelentősebb együttesei: a Dresch Quartet és a Magony (Kovács Ferenc, Dresch Dudás Mihály, Budai Sándor, Balogh Kálmán).

A mozgás és a zene ötvözése mellett, előadásaik (Cult, CO-AX, Coda, Sziklarajzok, stb.) gyakran multimédia jellegűek: meghatározó bennük a vizuális-, az akusztikus- és a mozgás-elemek játékos dinamikája.

Egyéni hangvételű, markáns előadásaikkal Kovács Gerzson Péter és a TranzDanz társulat vitathatatlanul a magyar kortárs tánc szcéna egyik fontos tényezőjévé váltak. Első ízben mutatkoznak be a Trafó - Kortárs Művészetek Háza színpadán, mellyel remélhetőleg egy hosszabb távú együttműködés veszi kezdetét. 2004-es premierjük az emlékezetet, mint sokszorosan összetett jelenséget vizsgálja, mind társadalmi, mind pszichológiai, mind kulturális aspektusából nézve, hogy aztán nagyon áttételesen, kódolva, többszörös absztrakció által jelenítse meg egy táncprodukció keretében.

A produkcióhoz írott zene készül, amit stúdióban rögzít a zenekar. Az előadások során a felvételt "élőben" keveri a hangmérnök, valamint a színpadon is fellép majd Kovács Ferenc (Dresch Quartett, Magony, Djabe). Ez a konstrukció különleges előnyöket biztosít a Tranzit bemutatásához. Egyrészt a hazai kortárs tánc legképzettebb táncosokból álló gárdáját fogja össze a közös munka keretében, másrészt az élő keverés és a fél play-back alkalmazásával megvalósul a tánc és a zene élő, organikus kapcsolata.

Koreográfus, rendező, látvány- és világítás-tervező: Kovács Gerzson Péter

Táncosok:

Kántor Kata

Kocsis László

Kun Attila

Lukács András

Nemes Zsófia

Venekei Marianna

A színpadon zenél: Kovács Ferenc

A Tranzit hangfelvételén játszó zenészek:

Kovács Ferenc

Dresch Mihály