A Hodworks társulat 2007-ben jött létre. Megalakulását jelentősen befolyásolta a Műhely Alapítvány által kiírt pályázat, amely három hónap szabad próbaidőt adott a társulatnak bemutatandó előadás elvárása nélkül. Ennek a projektnek a címe Az Ismeretlen Kutatása volt. Azóta is, mintha még mindig az ismeretlent kutatnák, bár ennek egyes állomásait, kutatásaik eredményeit már megmutatják a közönségnek is. Minden produkció esetében máshonnan indulnak, hogy az ismeretlennek egy újabb szegmensét járják körbe, fedezzék fel.
Nincs ez másként a most készülő darabnál sem, amelynek címe: "Ahogy azt az apám elképzelte". Ezúttal három koreográfus néz szembe az ismeretlennel, hogy négy táncossal karöltve új tapasztalásokkal gazdagodjanak. A három koreográfus három különböző irányból indul: az olasz Marco Torrice a testnyelv szótárának kitágítását helyezi a középpontba, a szlovák Molnár Csaba a képzetlen, gátlástalan mozgást kereste és a bennük rejlő érzelmeket kutatta, a társulatvezető Hód Adrienn pedig az eddigi tapasztalatokból megszerzett tudást és az ismeretlen viszonyát próbálta helyzetekbe és mozdulatokba rendezni.
Az eltérő mentalitás és munkamódszer különös kölcsönhatásként működik. ?Van egy-két olyan dolog, amit Marco még mindig próbálgat a táncosokkal, keres benne valamit, hátha kitisztul, míg én már nem foglalkozom azzal a lehetőséggel. Érdekes tapasztalás ez is: valaki már lezár valamit és másfelé figyel, de mivel a másik még dolgozik vele és keresgél, ezért ő is találkozik vele nap mint nap? ? állítja a társulatvezető Hód Adrienn. Mivel mindenki mást lát, mást vesz észre és más fontossági sorrendet állít fel a próbán látottakból, mindenki több irányba tud építkezni. Ráadásul Molnár Csaba nemcsak koreográfus, hanem táncos is ebben a munkában, így ő az, aki belülről is fontos megfigyelésekről tud számot adni.
Ugyancsak Molnár Csaba volt az, aki elkezdett a hangokkal is dolgozni. Ez szépen lassan odafejlődött, hogy a táncosoknak adott fizikai feladat, amely máskor a testet mozgatja, most a hangot is elkezdte mozgatni. A hangnak hatalmas ereje van, nagyon sok mindent előhív, megidéz: kort, stílust stb. Ám az alkotók ezúttal még a zenétől is megfosztják az előadást, hogy a táncosok légzésére, valamint mozgásaik, találkozásaik hangjára tegyék át a hangsúlyt.
A tanult, civilizációs kódok ne csak a zene és a mozgás szintjén tűnnek el az előadásban, hanem eltűnnek a ?dress code?-ban is. Hód Adrienn szavaival: ?A ruha rögtön elhelyez valahova, karaktert teremt, társadalmi rendbe ágyaz, míg a fedetlen test egyenlő.? A ruhák fel-, és/vagy levételével nem kevesebbet szeretnének elérni az alkotók, minthogy ezek a ?code?-ok elveszítsék a jelentőségüket. Ez persze óriási kihívás elé állítja a táncosokat is, hiszen el kell jutniuk abba az állapotba, ahol ugyanolyan természetesen mozognak mezben, mint mez-telenül és így a test fedettsége már nem határozza meg a cselekvéseiket, mozdulataikat.
