A zenemű ihlette a koreográfiát, máshogy értelmezve az egészet. Más táncos felállásban, más koncepcióval. Továbbra is kísérletet téve a már kialakult egyedi mozgásnyelv tovább fejlesztésére, bővítésére új kifejező eszközök rátalálására. Csak a ?hely? a régi.
Az Arborétum.
Zenéjét szerezte: Szemző Tibor
Koreografálta: Hód Adrienn
Előadják: Bakó Tamás, Hámor József, Ladjánszki Márta, Lex Alexandra, Garai Júlia, Molnár Csaba
Kosztüm: Német Anikó - MANIER
2005. szeptember 7-8-9, 20.00
Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeum, Templom tér
Hogy mi az Arborétum?
?Olyan élet ez, mintha az ember hőmérséklete egy fokkal emelkedett lenne, s állandó láza lenne, de egészséges láza, lassan, lassan, mindig intenzívebbé válva, egészsége felemelkedett volna, áttüzesedett volna, s ami azelőtt kivétel volt, ugrás és lendület, most állapot lett, állandó, a maga ritmusában lengő, mélyen hullámzó áthatóbb állapot. Ez a fák nagy pátosza: a nagy elragadottság. Ez bennük a színültig teltség hullámzó növekedése, alvó lüktetése, az áradás elszenvedése, ez bennük a fekete bársonykígyó ölelése. Azt teszik, amit az élet velük tesz, az a láz és még eggyel több. Már nem is láz, már nem több abból, ami van, hanem kevesebb. Hűsebb, hígabb, csendesebb, egyszerűbb, kevésbé követelő, elégedettebb és állandóbb. A magas hőfok, gyorsabb égés nagyobb sorvadás. Az égés mérséklése, a láznak nem fel, hanem lefelé való fokozása, állandóbb és mélyebb elmerülés. Ez a hűvös láz. A fák az intenzitás fokozásában odáig jutottak, hogy alig melegebbek, mint a föld. A híg növényi vér fokozott intenzitása feladja a hőt, amelynek fenntartása állandó izgalomban tartaná. Leszállt a hűvös mámorba, egy nyugodtabb, egyszerűbb, egyszerűbb, mosolygóbb állapotba.? (Hamvas Béla)
