Az UltraValó című lírai előadás szembesít a testi kódok megkerülhetetlenségével, a megbomlás elviselhetetlenségével, a bizonytalanság bizarr metafizikájával, amely ? természetes természetellenességként ? észrevétlenül szövi át mindennapjainkat. Plasztikus versszínházat hoz létre, ahol az elszenvedett események verbalizációja csak egy a test lehetséges biomechanikai funkciói között, de önmagában nem képes megteremteni az elbeszélt esemény jelenvalóságát.
Áfra János pozícióköltészeti alkotásainak történetté szervezhető, de pszichotikus vízióként is felfogható darabkái elmondhatóság és elbeszélhetetlenség feszült dialógusát teremtik meg, amelyet a Z.A.P. Színpad előadásában a testi funkciók dinamikus, ritmizált mozgása, vagy éppen a folytonossági állapot megtörése próbál egységgé rendezni. A testek egymásra rendeződését, a pozitúrák váltakozását gesztusok, pillantások és elnémulások szervezik. A darabban megfogalmazódó alapfeszültség ? amely egy megszületett és egy meg nem született ember valamint egy skizoid nőfigura képzetes kapcsolatrendszerére épül ? elbizonytalanítja, hogy egyáltalán lehetséges a megélt valóság elviselése, ha arra meghaladhatatlan egységként gondolunk.
A darab május 4-én Debreceni Egyetemen, szombaton Ajkán, az Alig Színpad, majd 17-én megint a Debreceni Egyetemen látható.
