(MTI) - Mint azt Mihályi Gábor koreográfus, művészeti vezető elmondta, a Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia összefoglaló címmel három, egymással szorosan összefüggő táncszínházi produkciót állít a színpadra, amelynek első tétele, a Kincses Felvidék 2006-ban szintén a Művészetek Palotájában került először a közönség elé.
A Labirintusban az úgynevezett autentikus interpretációjú Kincses Felvidék után továbblépnek a kortárs absztrakció irányába. Miközben a trilógia első része a tradícióra világít rá, a harmadik talán az individuum szabadságáról szól. A második darab mindenképp problematikusabb ezeknél: a "merre tovább" kérdését veti fel. Félút, ahonnan erre is, arra is indulhat az alkotó - vélekedett Mihályi Gábor.
A darabhoz Sáry László, a magyar kortárs zene egyik meghatározó mestere komponált színpadi művet, amely integrálja a magyar népzenei hagyományokat, az európai klasszikus zenei előzményeket és a mai kortárs zenét, annak sokszínűségével. A Labirintus zenéjéből Vivaldi, Mozart, Schubert, Cage, Glass "hallatszik ki". "A zenei sokszínűség is arról szól, mint a darab egésze: merre vezetem a közönséget. Ha tetszik, szándékos zenei útvesztő" - fogalmazott a művészeti vezető, aki szerint ugyan a trilógia darabjai magukban is megállnak, együtt alkotnak majd egészet.
A trilógia létrehozását indokolva Kovács Gerzson Péter társkoreográfus rámutatott: mondanivalójuk túl összetett ahhoz, hogy egy előadásban kellő részletességgel megjeleníthessék, anélkül, hogy túl hosszúra nyúlna a produkció, ezért három részben dolgozzák föl.
A trilógia záró darabjáról szólva a koreográfusok annyit mondtak csak: talán a Cantata profana adja majd a zenei bázisát.
