Milyen érzés a vizsgálódó szempárok kereszttüzében állni? Hogyan próbálunk az elvárásoknak megfelelni? Hogyan válik a test - a női test - ebben a kontextusban a társadalmi kommunikáció eszközévé? Milyen viselkedésmódokat ölt egy nő (önkéntelenül?) magára? Hogyan feszülnek egymásnak a test legbensőbb impulzusai és a bevett társadalmi megnyilvánulási formák?
A három részből álló est során a női test és a női létezés különböző aspektusait villantják fel, végletekig lecsupaszított formában. A szürreális képi világ ihletette előadásban a deformáltság válik eszközzé és míg görbe tükröt tart a világnak, egyben egy újszerű - egyszerre rejtélyes, humoros és felkavaró - táncnyelvet hoz létre.
Godder személyes hangvételű, pszichologizáló alkotásai felfokozott, intenzív élményt nyújtanak. Próbára teszik a nézőt, kihívás elé állítják, hogy a létrehozott újszerű és egyben szokatlan esztétikai minőséget feldolgozza, "megeméssze". A nyitottság elengedhetetlen Godder gondolatébresztő és provokatív alkotói világának befogadásához. Szereplői folyamatosan újabb és újabb kísérletet tesznek önmaguk és a többiek újradefiniálására, az érzelmi és erőviszonyok meghatározására. A kapcsolatok összetettsége, mely a csoport egy tagját mindig a többiek ellenében mozgatja, olyan aprólékosan kidolgozott mozgásvilágban jut kifejezésre, melyből mély teatralitás és feszültség árad, ugyanakkor a humort sem nélkülözi.
Yasmeen Godder "Two Playful Pink" című alkotását 2003. novemberében, a "Curtain Up" fesztivál alkalmával mutatta be a Suzanne Dellal Center for Dance termében, Tel-Avivban.
Yasmeen Godder
Az Izraelben és New Yorkban élő és alkotó Yasmeen Godder az izraeli független koreográfusok fiatal generációjához tartozik. Immáron másodjára lép fel a Trafóban, ahol 2003. márciusában mutatkozott be "Hall" című koreográfiájával.
Az izraeli kortárs tánc a Batsheva és a Kibbutzi társulatok révén szerzett hírnevet magának. A drámai jelenetekkel tűzdelt, néha igen lírai betétekkel színesített, a táncosoktól nemcsak magas technikai tudást, hanem komoly fizikai erőt is megkövetelő darabok sajátos hangulatot árasztanak. Legutóbb a Budapesti Őszi Fesztivál Batsheva előadása alkalmával kóstolhatott bele a magyar közönség ebbe a sajátos, férfiasan kemény és gyengéd ízbe.
Emellett azonban egy új generáció nőtt fel, mely teljesen más művészeti tapasztalatokra és életérzésre támaszkodik. Ide tartozik a 2001. őszén a Trafóban nagy sikerrel bemutatkozó Inbal Pinto és csapata, és Yasmeen Godder is. Míg Pinto gyakran támaszkodik színházi elemekre, addig Godder kizárólagosan táncban gondolkodik. Nemcsak a generációs különbség, de női mivolta is megkülönbözteti a "nagy öregek" művészetétől, egy pszichologizálóbb, a belső lelki folyamatokat előtérbe helyező mozgásvilágot hoz létre. E jellegzetes mozgásvilág segítségével vizsgál különféle szituációkat és élethelyzeteket, melyekben az emberi kapcsolatok és a magány a leglecsupaszítottabb formájukban kerülnek bemutatásra. Ezzel egyidejűleg a szerepjátékok egész sorát is felvonultatja, hisz koreográfiáiban a test legbensőbb impulzusait a bevett társadalmi megnyilvánulási formákkal való állandó konfrontációjában, együtthatásában szemlélteti.
Művészeti tanácsadó: Itzik Giuli
Előadók, alkotók: Yasmeen Godder, Iris Erez
Jelmez: Ilanit Shamia
Videó: Yoram Ron
Animáció: Ruti Ron
Hangmérnök: Ran Slavin
Fény: Jackie Shemesh
