Tanerő próba
"Tisztelt Klamm tanár úr! Ezennel átnyújtjuk önnek a hadüzenetet. Háborút indítunk Ön ellen, mert Ön felelős azért, hogy diáktársunk, és barátunk, Szasa, a tavalyi érettségi előtt véget vetett az életének..."
Klamm, a némettanár nem adta meg a hármast a fiú záró dolgozatára, aki így lemaradt az érettségiről, és felkötötte magát egy fára. Kissé túlzó reakció az iskolai sikertelenségre, abnormális, de tudjuk, hogy az iskola mint felépítmény évszázadok óta ilyen: természet- és emberellenes. A modern intézményrendszer is lehet melegágya a hatalmi harcoknak, előfordul benne görög tragédia, hiába hisszük azt, hogy annak a kora lejárt. Kegyetlen kollégiumi történetek, tanárverő diákok, szadista pedagógusok színesítik a napi bulvárhíreket. A Németországban egyre népszerűbb osztályteremszínháznak van hát elég, feldolgozásra váró nyersanyaga.
Az első magyarországi adaptáció került most közönség elé Kovács Kristóf szellemes fordításában és Novák János sallangmentes rendezésében, elsősorban azért, hogy a középiskolákban, a tizenéveseknek segítsenek kezelni az iskolai helyzeteket. Szó sincs arról mindemellett, hogy valami amatőr iskoladráma volna a darab, nem csak az iskolapszichológussal, de az irodalomtanárral is nyugodtan elemzésre kerülhet az előadás és a szöveg. A bemutatón nyilvánvalóvá vált, hogy színházi környezetben, egy tanóra hosszúságú színdarabként is maradéktalanul élvezhető.
A nézőtér maga az osztályterem, amit az első sorokban díszletpadokkal is jelez a rendező, így a néma közönség maga lesz a Klamm tanár úr ellen háborút indító, passzív rezisztenciába vonult, semmire nem reagáló VII/a. Na jó, a közönség azért nagyokat nevet, főleg eleinte, mert Scherer Péter olyan szórakoztatóan adja elő a tanár-diák viszony közhelyeit is, mintha egy stand up comedybe csöppentünk volna bele.
Az osztály hallgat tehát, Klamm pedig magában háborúz, egyre őrültebb helyzetekbe kergeti bele magát, hogy maga mellé állítsa az osztályt, a közönséget, hogy megértsék: a tanár is ember. A csengetésekkel tagolt jelenetek között Scherer végigrohan a sorok között az ajtóig, miközben idegesen dúdol valamit, majd visszatér a katedrához, hogy folytassa az egyre súlyosbodó játékot. A nevetésből így lesz döbbenet, ahogy jelenetről jelenetre veszíti el tartását Klamm, az antihős. Kiderül, hogy mindenkivel, a tantestülettel, sőt az egész iskolával hadban áll, csak azért, hogy a renitens osztály szemében jobbá legyen. Áthág minden tabut, elárulja a tanárok titkait, felolvassa a róluk készített feljegyzéseit, míg végül a fején kötéssel jön iskolába és kiderül, hogy baleset érte, meg csótányt evett, és valószínűleg mindez azért, mert súlyosan iszik. Óra alatt is lerészegedik és Scherernek ez a végső, részeg jelenet jutalomjáték. Egy élet foszlik semmivé a szemünk láttára negyvenöt perc alatt, értetlenül állunk a saját iskolás korunk előtt, komédia és tragédia vegyül fájdalmasan.
A látott villámháború jelesre vizsgázott nálam és Scherer Péter kapta a csillagot. Vajon az igazgatók jó szívvel engedik majd be az iskolákba Hensel darabját, ami a tanári gyengeségről mesél? Engedjétek hozzám a kis diriket!