Oroszországban születtél hárfaművész édesanya gyermekeként, majd hétéves voltál, amikor Magyarországra telepedtetek. Ekkor kezdtél el hárfázni is. Mi volt a költözésetek oka?
Édesanyám még Moszkvában, a tanulmányai alatt megismerkedett egy magyar hárfással, Felletár Melindával, akivel hamar barátokká váltak. A hölgy egyszer csak felkereste, hogy szeretné, ha anyukám helyettesíteni őt egy ideig a Szegedi Szimfonikus Zenekarban. Ő nagyon megörült ennek a lehetőségnek, és egy elég spontán költözéssel már Szegeden is voltunk, majd végül ott is maradtunk. Anyukámat felkérték állandó állásra. Most Budapesten élek, mióta felvételiztem a Zeneakadémiára.
 |
| Fotó: Raffay Zsófi |
Tanultál már korábban is magyarul, vagy teljesen váratlanul ért ez az új közeg?
Abszolút váratlan volt, korábban fel sem merült, hogy bármelyik országba is elköltöznénk. Eleinte bizonytalan volt, meddig maradunk, végül úgy alakult, hogy állandóvá vált. Az általános iskolát már Magyarországon kezdtem el. Nem érintkeztem korábban a nyelvvel, ami rám ragadt az iskolaban, nos, abból lett az, amit most használok (nevet).
Édesanyádat biztosan sokat láttad hárfázni. Ő kezdett el tanítani téged?
Talán ez más zenész családokban is így lehet, hogy a gyerek egyszer csak kedvet kap a hangszerhez. Nálunk is így volt, bár volt idő, amikor nem szívesen csináltam. Erre nem emlékszem, de mesélték a szüleim, hogy körülbelül ötéves koromban elvitt édesanyám egy hárfatanárnőhöz, hogy alkalmasnak talál-e, megnézték a kezeimet, énekelnem is kellett (nevet). A vélemény bíztató volt, majd hétéves koromban anyukám elkezdett tanítani. Kislányként nagyon izgalmasnak találtam ezt a hangszert, de a gyakorlást nem mindig élveztem (nevet). Később, kamaszkorom végén kezdett komolyan érdekelni.
Vigh Andrea Liszt Ferenc-díjas hárfaművész, a Zeneakadémia rektora is sokat segített a pályádon.
A Zeneakadémiára 2006-ban érkeztem, ahol Vigh Andrea irányítása alatt tanultam öt évig, azóta is nagyon szoros kapcsolatban vagyunk. Most pedig maradtam a doktori képzésen és tanársegédként dolgozom mellette az egyetemen. A doktori a kutatás mellett azért is jó, mert így taníthatok, ami nagyon fontos és kedves dolog számomra.
Egyetemen képzeled el a tanítást vagy a fiatalabb korosztállyal is szívesen foglalkoznál?
A tanításnak minden szintjét élvezem. Most fél állásban dolgozom tanársegédként és nagyon szeretem, de gyakran foglalkozom a kisebbekkel is. A kommunikáció alapú interaktív oktatást és a kreatív megoldásokat alkalmazom a legszívesebben. Azt is érdekesnek találom, amikor felismerjük egy növendék hiányosságát, és azt próbáljuk megtalálni, mi lehet az oka és célirányosan fejleszteni.
Junior Prima-díjban részesültél 2011-ben, tavaly pedig a Fischer Annie-ösztöndíjat is elnyerted. Milyen lehetőségeket nyitottak meg számodra ezek az elismerések?
Ezek visszaigazolást adtak, hogy nemcsak nekem fontos, amit csinálok, hanem másoknak is (nevet). A karrier szempontjából is nagyon megtisztelő, hogy a szóbeli dicséretek mellett konkrét elismerést is kaptunk. A fellépésekben is sokat számít, hiszen így a nem művész körökben forgolódók is hamarabb ránk találnak. Az anyagi támogatás sem elhanyagolható, a Junior Prima-díj kapcsán egyszeri, a Fischer Annie-ösztöndíjnak köszönhetően pedig rendszeres jutalom jár. Ezúton is köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik ezt lehető teszik, mert nagy segítség a zenészek számára.
Ma este a Zeneakadémián adsz koncertet ösztöndíjas társaiddal.
Deák Sárával (hegedű), Kiss Péterrel (zongora), Nyakas Orsolyával (ének) és Tóka Ágostonnal (orgona) nagyon változatos és színes műsorral készülünk. Szóló hárfaműveket is lehet hallani tőlem, valamint Orsit éneklés közben kísérem két Debussy-dal erejéig. A részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!
Végh Nóra
