Fazekas Csaba tanulmánya összefoglalja Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök parlamenti, illetve a numerus claususszal kapcsolatos egyéb közéleti tevékenységének ismert és kevésbé ismert mozzanatait, valamint azoknak a korabeli sajtóban tapasztalható tükröződését.
A szakértők közül Vonyó József írása Gömbös Gyula fajvédő csoportjának a zsidókérdésben 1920 nyaráig kialakított álláspontjáról ad áttekintést, részletesen elemzi, miként következtek ebből a törvény vitájában hangoztatott nézeteik, érveik. Külön kitér a fajvédő párt programjában és propagandájában megfogalmazott törvénykritikára is.
Frank Tibor a Magyarországot ért 1918?1920-as traumával foglalkozik írásában, ami jó háttérrel szolgálhat a korszak értelmiségi exodusának megértéséhez. Kitér arra is, hogy "bár a numerus clausus törvény az egyetemre készülő zsidó fiatalok számára különösen nehéz helyzetet teremtett, az emigráció minden diplomás számára komolyan megfontolandó lehetőség volt" ? tették hozzá.
Karády Viktor a tanulmányában arra a következtetésre jutott, miszerint a numerus clausust ott hajtották végre komolyabb szigorral ? elsősorban a fővárosi egyetemeken és egyes szakfőiskolákon ?, ahol ennek érdekében az intézmények használói és vezetői nagyobb nyomást gyakoroltak, vagy ahol ugyanők "közvetlen utcai vagy belső nyomásnak voltak kitéve".
A kötetet összesen húsz szerző jegyzi. Az 1920. évi XXV. törvénycikk "a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény harmadik bekezdése a végrehajtási utasítással együtt létrehozta a zsidó emberek faji kvótáját, így korlátozva a felvehető zsidó hallgatók számát.
