Nagycsütörtök az utolsó vacsora és Jézus elfogatásának napja. A böjti időszakban e napon a lilát a fehér szín váltja fel: egykor ezen a napon fogadták vissza az egyházba a bűnbánókat, a katolikus templomokban ma is ezen a napon végzik az olajszentelést.
A hívek az utolsó vacsorára, az eucharisztia alapítására emlékeznek. Az utolsó vacsora eseményeit János evangéliuma szavaival idézik fel. A négy evangéliumból csak itt szerepel az a történet, mely szerint Jézus fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát (Jn 13,2-5). Ez a gesztus a zsidó hagyomány szerint a szolgálatkészség, az odaadás szimbóluma volt. Ezt idézve a 7. századtól él – eleinte csak a püspöki székesegyházakban – a nagycsütörtöki lábmosás szokása. A liturgikus esemény mintájára világi fejedelmek, uralkodók is elvégezték e szolgálatot. A bécsi udvarban a 20. századig szokásban volt, hogy az uralkodó 12 erényes életű aggastyán lábát mosta meg e napon.
A képen látható úrvacsora-kehely 18 domborított medalionja a Passió eseményeit beszéli el, közöttük a lábmosás viszonylag ritkán ábrázolt jelenetével. A medalionokat a teljes felületet beborító zománcozott háló kereteli. A kehely szájpereme alatt az úrvacsorára, a Krisztus vérében való közösségre utaló idézet olvasható Pálnak a korinthusiakhoz írott első leveléből (1Kor 10,16) és Máté evangéliumából (Mt 26,27).
A különleges arany kehely mestere a kolozsvári Brózer István, aki I. Rákóczi György fejedelem megrendelésére készítette az ötvösművet 1641-ben. A fejedelem a Mátyás-kori, akkor már romos ferences klastromot építtette újjá a magyar ajkú református gyülekezet számára, a fejedelmi ajándékként kapott kehely is itt szolgált 1926-ig.
Brózer Adriaen Collaert 17. század elején Antwerpenben megjelent metszetsorozatát követve jelenítette meg Krisztus szenvedéstörténetét. A katolikus használatra készült metszeteket az unitárius Brózer egy református fejedelem és gyülekezet számára készült kehelyhez használta fel, megalkotva az erdélyi fejedelmek udvari művészetének és a sokszínű közép-európai kereszténység egyik kiemelkedő művét.
A nagycsütörtöki szertartást követően az oltár fehér terítőjét feketére cserélik, a katolikus templomokban megfosztják díszeitől, az orgonák és a harangok elhallgatnak. Az idei nagyhét egyik különleges lehetősége, hogy ebben az elcsendesült világban, kint és bent egyaránt megélhetjük ezt a csendet.
