Kovacsóczy Bernadett ásatásvezető régész, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta: a terület környéke 2014 óta ismert régészeti lelőhely. A négy évvel ezelőtti mentő feltárás ugyan csak egy kis területet érintett, de a régészeti emlékek jelentősége már akkor sejthető volt. A korábbi kutatások során a középső bronzkorra tehető, az úgynevezett Vatya kultúra egy településrészletére leltek.
A mostani, mintegy 10 ezer négyzetméter nagyságú területen, Kunszentmiklós határában november óta dolgoznak a szakemberek. A feltárt területen egy 3500 éves középső bronzkori, a Vatya kultúra időszakából származó központ részletét, több mint ezer régészeti objektumot sikerült feltárniuk a szakembereknek. A régész kiemelte: a terület leletanyagban kiemelkedően gazdag.
A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai sok gabonatároló vermet találtak, emellett cölöpszerkezetű épületeket is sikerült megfigyelniük. A leletek jelentős gabonatermelésre és annak évről évre való elraktározására, valamint egy jól tagolt település nyomaira utalnak.
A bronzkori település leletanyagából kiemelendő egy arany ruhadísz mellett sok csonteszköz, a kerámiák közül a finoman megmunkált bögrék, a feltehetőleg a Dunántúlról származó mészbetétes edények, valamint nagy valószínűséggel a Maros vidékéről oda került ? díszítésében stilizált házat, madarakat és emberalakokat ábrázoló ? edény.
A megtalált kerámiatöredékekből arra is lehet következtetni, hogy a helyi fazekasok igyekeztek nagyon pontosan és hűen lemásolni, újraalkotni az oda került edényeket. A lelőhely kulturális sokszínűsége, a leletanyag gazdagsága mind arra utal, hogy egy központi szerepet betöltő, kiemelkedő jelentőségű település nyomaira bukkantak.
A korabeli távolsági kereskedelem bizonyítékaként egy obszidián penge is előkerült, amelyhez hasonló legközelebb a Tokaji-hegységben ismert. A sok csont- és agancstárggyal művelhették a földet, az állati maradványok alapján pedig jól kirajzolódnak az egykori állattartás jelei is.
A település temetője még nem került elő, de a régészek már több emberi maradványra is bukkantak. A novemberben előkerült csontok elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg nem eltemették, hanem egyszerűen csak gödörbe lökték a halottat. A két legutóbbi, a napokban feltárt emberi maradvány arra utal, hogy a két halottat egy-egy, már nem használt gabonatároló verembe temették el. Mindkettő mellé edényeket is tettek, egy nagyobb tálat benne egy kisebb bögrével, valamint több kisebb kerámia edényt szépen elrendezve. Az egyik holttest fölött két kutya tetemét is megtalálták. A sírok a település korai időszakára tehetők, nagyjából Kr. e. 2000 és 1700 közé.
A régész beszámolt arról is, hogy a későbbi időszakokból származó emlékek is előkerültek. Kovacsóczy Bernadett egy földbe mélyített szarmata házról elmondta: a jelentőségét az adja, hogy a közelben nem volt ismeretük szarmata lelőhelyről, az avar kori ház pedig annak bizonyítéka, hogy a közeli Kunbábonyban feltárt kagáni sír mellett a környéken további, eddig ismeretlen helyszíneken is számolni kell az avarok jelenlétével. Az Árpád-kori házakban jól megfigyelhető a kemence, az építmény cölöpszerkezete alapján pedig a tető formája is rekonstruálható. A leletek közül érdemes kiemelni egy korabeli cserépbográcsot is, ami ugyan törött, de csaknem minden darabja előkerült, így teljesen restaurálható - mondta a szakember.
A hátralevő több száz négyzetméternyi terület feltárását követően a régészeti leletek a Kecskeméti Katona József Múzeumba kerülnek, ahol megkezdődik a restaurálásuk.
A Vatya kultúra Kr. e. 2000 és 1500 között a Duna mentén, valamint a Duna-Tisza közén élő pásztorkodó és földművelő népességnek az elnevezése. A kultúrára jellemzőek az erődített földvárak és a hosszan használt úgynevezett településdombok. Egy hosszan használt módosabb település lehetett a kunszentmiklósi is, amely a korszakban központi funkciót tölthetett be. Az előkerült objektumok széleskörű közép-európai kapcsolatokkal rendelkező népességről, fejlett földművelésről és állattenyésztésről tanúskodnak.
MTI
