Bednay Éva képeit Magyarországon sokáig nem láthattuk, a hetvenes évek elején az USA-ba történt kivándorlását, majd az NSZK-ban történt letelepedését követően hosszú ideig még csak haza sem látogathatott. Nagyobb rendszerességgel csak a rendszerváltást követően tartózkodott itthon. Képeivel 1981-ben szerepelt a külföldön élő magyar művészeknek ?Tisztelet a szülőföldnek? címmel a Műcsarnokban megrendezett kiállításon[1]. A művésznek 2009 januárjában-februárjában négy héten át nyitva tartó reprezentatív életműkiállítása volt Hollandiában, a waassenaari De Paauw Palotában. Erről a magyar sajtó is széleskörűen tudósított (például a Magyar Nemzet[2] és a Népszabadság[3]). Hazánkban munkáival csak később, 2010 júniusában a Közép-európai Kulturális Intézet által rendezett retrospektív kiállításon találkozhattunk ismét; ekkor mutatták be a munkásságáról prof. dr. Heijo Klein művészettörténész, a Bonni Egyetem tanára által írt magyar, német és angol nyelvű monográfiát, amely napjainkban már minden országos jelentőségű könyvtárban fellelhető.
Munkái azonban az USA-ban, Németországban, Svájcban és Hollandiában jelentős galériákban és nagyszabású egyéni kiállításokon arattak sikert. Élete végéig ragaszkodott azonban azokhoz az ismeretekhez, ahhoz a szemlélethez, amelyeket tanulmányai során itthon szerzett; sok kortársával ellentétben nem engedett az amerikai és a nyugat-európai művészetben 1945 után az absztrakt expresszionizmus és a ?pop art? által fémjelzett modernnek számító divatos trendeknek.
Mindvégig hű maradt gyökereihez. A szecesszió, majd később Picasso, Modigliani, Matisse és Chagall által kijelölt úton haladt, hozzájárulva ezen korszakalkotó művészek munkássága egyéni hangvételű színtézisének megalkotásához. Szemlélete, a művészet fogalmának rendkívül szigorú értelmezése lehetővé tette számára, hogy a piaci trendektől függetlenül maradandó értéket képviselő műveket alkosson, és az elidegenedett művészeti törekvésekkel szemben ismét szorosra fűzze művész és közönség kapcsolatát. Műveivel még a közízléshez szokott nézőt is szinte észrevétlenül a saját színvonalára emelte.
Képei nemigen jelentek meg a művészeti piacokon; nevét nem fogjuk megtalálni a világ neves aukciós házainak eladási listáin. Olvasatában a művészet nem válhatott a pénzes emberek számára könnyen megszerezhető árucikké. A művészet nem mesterség, hanem szent és misztikus tevékenység volt számára, az nem szolgálhatott a megélhetés forrásaként. Környezete is idegenkedett a gondolattól, hogy művészetét aprópénzzé váltsa. Egyszer egy számottevő budapesti galéria tulajdonosa ? akihez véletlenül került egy itthon korábban elkallódott képe ? megjegyezte, hogy ?Bednay Éva jó művész, de itthon nincsen piaca?. Igaza volt: Bednay Éva soha és sehol sem volt piaci szereplő. Munkáitól, aki egyszer megszerezte, nemigen vált meg többé.
Gazdag életutat bejárva, fontos életművet hátrahagyva távozott közülünk. Egész életpályáját a kísérletező kedv, az új utak, technikák keresése jellemezte. Az ötvenes években egyre szélesebb körűvé vált a műanyagok ipari hasznosítása; ebben az időben érdeklődése ezeknek az új anyagoknak iparművészeti felhasználása felé fordult. Később, a hatvanas években főleg rusztikus megmunkálású, több rétegű, csurgatott festék- és lakkrétegekkel borított, különleges festményeket készített, amelyekbe gyakran mozaikszerűen textil-, fém- és műanyagdarabokat is illesztett. Már végleges lakhelyén, Bonnban dolgozta ki azt a csakis rá jellemző, egyéni technikát, amely lehetővé tette a textildarabokban rejlő színek és minták festészeti célú felhasználását. Ezt követően egyaránt készített textilmozaikokat, -kollázsokat, olaj és olajpasztell festményeket, grafikákat, illetve munkásságára egyre inkább jellemzővé vált ezeknek a technikáknak az egyidejűleg történő, vegyes használata.
Bednay Éva képeinek különlegességét mégsem a technikai megújulásra való törekvésekben, hanem azoknak a lelki tartalmaknak, pozitív és negatív életérzéseknek a megjelenítésében kell keresni, amelyek általában minden nő, minden ember életében jelen vannak, de azok vizuális megjelenítésére ilyen magas művészi színvonalon csak kevesen képesek. Alkotásai nekünk, a szemlélődő közönségnek szólnak érthető nyelven. Munkásságát folyamatosan a szépség megragadására irányuló törekvések hatották át. Képein megjelennek a női lélek legfontosabb rezdülései: a társ iránti vágy, annak megtalálása és elvesztése, bánat és öröm, a gyermekáldás felett érzett boldogság, a gyermek iránti aggodalom és az ezzel kapcsolatos önfeláldozás, a növények virágzása okozta boldogság és a hervadásuk miatt érzett bánat, de tetten érhető nála az életöröm elvesztésétől, az elmúlástól való félelem is. Festészete esetenként olyan lírai magasságokba emelkedik, amelyhez hasonlóval csak a magyar költészet mesterei esetében találkozhatunk. Műveinek helye közgyűjteményekben van.
[3] Blahó Miklós: Összegzés és búcsú, Bednay Éva életmű-kiállítása Wassenaarban, Népszabadság, 2009. január 19.
