Gy. Molnár István a hatvanas évek elején grafikusként futott be a magyar művészeti életben. A Képzőművészeti Főiskolán festőként végzett, de mégis megtanulta a sokszorosított grafikai eljárásokat (rézkarc, metszet, hidegtű, aquatinta), és megélhetése biztosítására grafikusként is tevékenykedett. 1993-ban azt írta katalógusában: ?Két évvel a Főiskola elvégzése után teljesen áttértem a grafikára. Szinte kizárólag rézkarcokat és rézmetszeteket készítettem hosszú éveken át, amely sikereket is hozott. Lapjaimat több helyen külföldön is bemuttaták különböző kollektív kiállításokon. ?Az éjszaka képei? sorozatot már Szentendrén fejeztem be, az utolsó lapokon érződik ennek a hatása, de ezzel grafikai pályafutásom befejezettnek is tekintettem.? Az életmű feldolgozásakor előkerültek olyan grafikai művek is, melyek sokkal árnyaltabbá teszik ezt a vallomást, és egyben színesebbé teszik az életmű ezen szakaszát.
Jelen kiállításon ezért nem csak a belföldön és külföldön egyaránt szereplő metszetek és rézkarcok lesznek láthatóak, hanem a 60-as években készült tusrajzok, pasztellek és kollázsok is. Érdekes képet lehet kapni ebből a korszakból, mivel a művész éppen akkor - Tóth Antal szavaival élve ? ?mint vezetőségi tag részt vett, létrehozója volt a Stúdió 1966. évi kiállításának, amely komoly rést ütött a kultúrpolitika bástyáján?.
A tárlat 2013. február 10-ig tekinthető meg.
(Forrás, fotó: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága)
