A Magyar Nemzeti Galéria Fortepan-kiállításának kistestvére, a Hajrá, Budapest! olyan fotókat mutatott be, amelyekből a fővárosi sportélet elmúlt száz éve rajzolódott ki. Szemben a hivatalos sajtófotókkal a Budapest Projekt Galériában kiállított anyagból az események egy egészen más arcát pillanthattuk meg: a fotókon elmesélt történetek hétköznapiak, közvetlenek voltak, a sportolásnak egy nem hivatalos, szórakoztató oldalát ragadták meg. Felhőtlenség, szabadság, derű áradt ezekből a fényképekből.
Földön, vízen, levegőben volt a kiállítás alcíme, ennek megfelelően a földszinti térben három nagy tematikai egységben csoportosítva tekinthettük meg a fotókat. Az elrendezés egyszerű volt: minden csoportban volt három kiemelt, nagyobb méretben előhívott fotó, amelyet kisebb, de nem kevésbé fontos fényképek öveztek.
A Földön című egység három kiemelt képe közül talán a legmeghökkentőbb az 1968-as fotó volt, amelyen a Marczibányi lőtéren három nő célba lő. Ugyanebből az évből származott a Népligetben megrendezett nemzetközi motorversenyről készített pillanatkép, amely egy jól elkapott kép lett az egyes, a hármas és a kilences versenyzőről. Míg ennél a felvételnél inkább a kompozíció foghatott meg bennünket, addig a harmadik nagyméretű fotónak - amely egy férfit ábrázol, kezében sok-sok teniszütővel - a humorossága ragadhatta meg a figyelmünket.
A kisebb fotókon egy Formula Vee futam, egy lóverseny, kerékpárverseny képei elevenedtek meg, de láthattunk sakkozókat, modellezőket, korcsolyázókat is. Ezekből a fotókból kiderült, hogy az elmúlt évszázadban hogyan vált a sport a város mindennapi részévé, és hogy már régen is milyen változatos sportágakban próbálták ki magukat az emberek.
A Vízen című blokk egyik nagy fotóján vízi úttörőkkel találkozhattunk, akik a Dunán, az épülő Erzsébet hídnál eveznek. Ez a kép is igazolta, hogy a Fortepan-fotók fontos jellemzője ugyan a személyesség, azonban sok esetben kordokumentumként is megállják a helyüket, mivel Budapest emblematikus eseményei is megjelennek rajtuk.
A vízi fotók közül még nagy méretben volt látható a Csepel Vas- és Fémművek gyereknapi sportrendezvénye, valamint az augusztus 20-i víziparádé dunai kajakosairól készített kép is. A felvételeken tehát nemcsak profi sportolók és legendás események jelentek meg, hanem iskolai versenyzők és amatőr műkedvelők is.
A kisebb fotókon is ez a tendencia érvényesült: a nagy, országos vagy nemzetközi úszóversenyek és vízilabdameccsek mellett kajakozni tanuló és a Római parton strandoló fiatalok is feltűntek rajtuk.
A harmadik csoport képei főként a repülést örökítették meg, de a Levegőben című egységben láthattuk egy repülőből épp kiugró ejtőernyőst, egy repülőmodellt indító fiatalt, egy műugrót, valamint egy ejtőernyős verseny képét is.
A galéria emeleti szintje a fociról szólt. Az egyik teremben rangadók fotói, a másikban a Népstadionról és legfontosabb eseményeiről készített képek szerepeltek. Közöttük voltak olyan csemegék is, mint a 60 éves MTK ünnepségén köszöntőt mondó Hidegkúti Nándor fotója vagy a Vasas labdarúgócsapat szovjet vendégszereplésről való hazaérkezését megörökítő kép.
Az egyik fotón Vitray Tamás is feltűnt közvetítés közben, de szerepelt fotó a Népstadion első villanyfényes mérkőzéséről is 1959-ből. A sorban a legviccesebb kétségkívül Koós János fotója volt, aki Karády Katalint parodizálta egy Polski tetejéről.
Izgalmas volt látni, ahogy az elmúlt évszázadban a sport a város mindennapi, szerves részévé vált, hogy a századfordulótól kezdve egyre nagyobb igény lett a szabadidőre, a sportolásra, és hogy vált divattá az egészséges életmód. A fotókból az is kiderült, hogy a sport ekkor már nem úri huncutságnak számított, egyre szélesebb rétegek engedhették meg maguknak, hogy hódolhassanak valamilyen szabadidős tevékenységnek. A fotókból látszott az is, hogy a második világháború után a tömegsportok is egyre népszerűbbé váltak, a szocializmusban pedig a test edzése és formában tartása, valamint a sport közösségépítő jellege kiemelten fontos lett.
Nyitókép: Lovas versenyző 1920-ból. Forrás: Fortepan. Adományozó: Lencse Zoltán
