André Kertész (1894–1985) párizsi tartózkodásának emlékeit megörökítő fotói mellett levelek, képeslapok, dokumentumok és a művésszel készült interjúk is szerepelnek azon a kiállításon, amely André Kertész – A kamera poétája címmel szerdán nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban.


_d0a9264__copy___1__600x400.png
Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója a megnyitón elmondta, hogy az október 6-ig látható tárlat a PIM és tagintézményei, a Kassák Múzeum, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből válogat.

Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója hangsúlyozta: André Kertész fényképei időtlenek, és tökéletesen tükrözik az avantgárd fotózás történetét. Új fotográfiai műfajt hozott létre, amelynek középpontjában a képzelet állt.


_d0a9390__copy__600x417.png
André Kertész képei időtlenek, középpontjukban a képzelet áll.

Kertész 1926-ban érkezett Párizsba, és ekkor készített Förstner Magdáról sorozatot az ugyancsak emigrációban élő Beöthy István szobrászművész stúdiójában Szatirikus táncosnő címmel. 1926-ban már különleges, költői portrékat hozott létre, ebben az időszakban sok képeslapméretű fotó született.

Párizsban a legnagyobb művészekkel találkozott, többek között a szürrealisták csoportjával is, de Kertész mindvégig megőrizte művészi függetlenségét.


_d0a9382__copy__600x410.png
Korniss Péter megnyitóbeszédében hangsúlyozta: André Kertész rengeteget tanít nekünk,
többek között a tárgynélküli kép készítéséről

1930-től kezdett érdeklődni az optikai deformációk iránt, 1933-ban sorozatot készített egy erotikus magazin megrendelésére. 1934-ben jelent meg a Párizs Kertész szemével című könyv, majd ugyanebben az évben adták ki Kertész fotóival Bölöni György Az igazi Ady című kötetét.

A világhírű fotóművész 1936-ban hagyta el Franciaországot és az Egyesült Államokba költözött, egész archívumát, negatívjait és levelezéseit 1984-ben a francia államra hagyományozta.

"Magyarországon, Párizson és New Yorkon keresztül Kertész munkája rengeteget tanít nekünk a fotózás történetéről, a Leica használatáról, a tárgynélküli kép készítéséről, a fotóriport létrehozásáról" -  mondta, hangsúlyozva, hogy Kertész művészete az egyetemességről tanúskodik.

Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész elmondta, hogy a kiállítás 74 fotográfiája Kertész párizsi korszakából, az 1925-1935 közötti időszakból származik, és bepillantást enged a francia fővárost benépesítő emigráns magyar művészek életébe is. Képein Tihanyi Lajos és Brassai is feltűnik, de fotózott utcákat, kávéházakat, épületeket és szobabelsőket is.

"Párizsban megtalálta azt a lehetőséget, amelyet mindig keresett a fotográfiában, megtalálta a munkát, a megélhetést és ott kiteljesedhetett".

Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban nehéz évtizedek következtek. A gödörből a New York-i Modern Művészetek Múzeumában rendezett nagyszabású önálló kiállítása húzta ki 1964-ben.

Kertész Magyarországhoz sok szállal kötődött, többször hazalátogatott, ugyanakkor Franciaország is mindig magáénak érezte a művészt. Mindkét országhoz erősen és mélyen kötődött. Magyarországon Emlékmúzeumot kapott Szigetbecsén. Utolsó könyve New Yorkban jelent meg 1982-ben Hungarian memories címmel.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond