A szentendrei ÚjMűhely Galéria egy igazán játékos és színes kiállításnak ad otthont. Jávor Piroska alkotásai élénk motívumokból építkező vizuális játékok, melyek gazdag zenei, matematikai és személyes utalásokkal vannak tele. A festményekből által közvetített személyes szálakról mesélt nekünk az idén hetvenöt éves művésznő. Interjú.
Hetvenöt a kiállítás címe, mely egyben az Ön születési évfordulóját is jelöli. Milyen szerepet töltenek be művészetében a jeles napok?
Először 46 évesen készítettem születésnapi kompozíciót. Ez nem azt jelenti, hogy konkrétan a születésem napján festettem egy képet magamról, hanem kitűztem célul, hogy év végére legyen egy ilyen jellegű alkotásom. Ezeken azóta is azt szeretném bemutatni, hogy az adott évben mit gondolok magamról és a koromról, milyen hangulat van a világban, mi foglalkoztat leginkább.
A művek válogatásában koncentráltan vannak jelen azok az önreflexiók, melyeken párhuzamba kerültek jeles események az Ön korával. Mi alapján dolgozta fel ezeket az évfordulókat?
Két ilyen festmény látható a kiállításban, az egyik a reformáció 500 éves jubileumára készült (Reformáció 500, én 73), a másik pedig Szentendre 1000 éves fennállásának ünnepére (Szentendre 1000, én 65). Amikor az ünnepi évfordulókkal foglalkozom, akkor eszembe jut a saját korom is. A reformáció ünnepére készült képre tudatosan került fel a vallásalapítás évszáma, mivel Wittenberg jelentette az első stációt a reformáció születésében. Ezzel az volt a célom, hogy ha valaki nem tudja, hogy mi történt 1517-ben, az nézzen utána.
A tárlatban több személyes szál is felfejtehető a műcímek segítségével. Érződik a festményeken, hogy szeretetteljes közegben, jókedvvel születtek. Milyen inspirációkat nyer Ön ezekből a kapcsolatokból és élményekből?
Látható egy olyan festmény, amely a kertemet mutatja be, pontosabban azt a hangulatot, amit nekem ez a hely jelent. A kertem meghatározó helyszín számomra, a lakóhelyem és az életem egyik fontos része. Pont ahhoz hasonlóan, hogy reggel teázom, este pedig borozom. A kedvelt helyek mellett pedig számomra fontos emberek is megidéződnek a képeken. Például Réka, aki a négy unokám közül a legkisebb, és pontosan 60 évvel fiatalabb nálam. Az egyik rá utaló festményemhez körberajzoltam a kis kezét. Majd ezt a motívumot a Szentendre 1000, én 65 című évfordulós képemen is felhasználtam.
A kompozíciók mellett a műcímek is nagyon játékosak. Kiderül belőlük, hogy képein gyakran összefügg a művészet, a számok és a zene. Hogyan jelennek meg ezek a hangzó és gondolatbeli jelenségek a műveken?
A zene számomra hatalmas jelentőségű, mivel festés közben mindig zenét hallgatok. Néha eszembe jut: ha ne adj Isten megsüketülnék, tudnék-e egyáltalán festeni? A számokat nem tudatosan kezdtem el használni, de a matematika a tiszta igazságot jelenti. A matematikában nincs olyan, hogy a gondolatok ellentéteket szülnek. A matematika a tisztaság, és én a tisztaságot szeretem!
Gyakran használ fel festményeihez szentendrei motívumokat?
Tudatosan nem, de a város látványa egyértelműen hatással van rám.
A képekbe elbujtatott rejtvények izgalmas viszonyt teremtenek az alkotás és a nézők között. Garantálják azt, hogy a néző huzamosabb ideig foglalkozzon a művekkel. Láthatunk például egy olyan festményt, melyben a saját telefonszámát kódolta.
Nagyon örülök, ha ezek a rejtvények ilyen hatással vannak a látogatókra. Ez a festmény valóban nagyon érdekes. Egyszerűen nem tudtam megjegyezni a telefonszámomat, mert semmilyen rendszer nem volt benne. Elkezdtem hát az ujjaimmal elmutogatni és ezekből az ujjforgatásokból született meg a képi látásmód. Mióta elkészült ez a festmény, azóta tudom a telefonszámomat!
A Rejtvény című festményemen pedig egy képi feladvány látható, melyhez római számokat és a dominókról kölcsönzött pöttyözést használtam fel a kompozíció összeállításához is. A szellemi játékokat nagyon kedvelem ifjú korom óta, és mivel engem ez feltölt, mozgat és szórakoztat, több festményem születéséhez is hozzájárultak.
Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu
