A nagyszabású tárlat Kós Károly építészeti pályájának első hét évét és annak előzményeit, családi-baráti-kollegális kapcsolatait mint alkotói hátteret, valamint szűkebb és tágabb hazáját mutatja be, vagyis mindazt, ami formálta alkotói egyéniségét.
A kiállítás alapanyagát a budapesti Állatkert és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kevésbé ismert, részben eddig be nem mutatott dokumentumai képezik. Budapest Főváros Levéltára és a Székely Nemzeti Múzeum tárlatát Anthony Gall és Fabó Beáta állította össze.
A Kós Károly emlékkiállítást a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Kós Károly 1902-ben került Kolozsvárról Budapestre, a Műegyetemre, ahol a mérnöki tanulmányait hamar építészeti tanulmányokra cserélte. 1907 és 1914 között Budapest, Kalotaszeg és Sepsiszentgyörgy között ingázott. Ez volt építészeti pályájának legmeghatározóbb időszaka. Számos művet alkotott a két városban az akkori vezetés szellemi és gyakorlati támogatásával. Az 1909-es és 1910-es év igen jelentős döntéseket hozott számára. Elhatározta, hogy Kalotaszegen saját házat épít, megházasodik és távolabb kerül a nagyváros útvesztőitől. Az 1912. évhez fűződik több kiemelt jelentőségű mű, közülük a legjelentősebb a budapesti Állatkert és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum megépítése. Ekkortájt álmodta és valósította meg a két város között félúton a kalotaszegi Sztánán a Varjúvárat, a leendő családi és szellemi fészket. Az időszak alkotásainak ihlető forrását elsősorban az erdélyi népi és középkori építészet jelentette. Erre támaszkodott az egyetemi évek alatt kialakult újszerű gondolkodásmódja.
A kiállítás 2013. március 31-ig látogatható.
(Forrás, fotó: Budapest Főváros Levéltára)
