A múzeum 1968. augusztus 20-án nyitotta meg a kapuit. A skanzen jelenleg negyven különböző építményből - lakóházak, fatemplom, istállók, pajták, ólak, pálinkafőző kunyhó, szőlőhegyi pincék, útszéli keresztek - és több száz berendezési tárgyból áll.
A Zala holtága mellett létrehozott gyűjtemény épületeinek többségét Göcsej kis falvaiból telepítették át: azokat szétbontva szállították ide és építették fel újra. Ezen a területen eredetileg csak egyetlen építmény, a Hencz-vízimalom állt, amelynek északi, fából készült része 18. századi, déli fele 1902-ben készült.
A Göcseji Falumúzeum helyszíneként több városrész is felmerült. A tavaly a belvárosi kirakatokban megjelenített kiállítás is szólt arról, hogy a Május 1. liget, valamint az Alsóerdő is lehetséges helyszínek voltak. Alsóerdő azért tűnt jó választásnak, mert ott nem volt vizes és ingoványos a talaj, azonban akkoriban az még kieső része volt a településnek. Így esett végül a választás a vízimalom és a holtág környékére.
A fél évszázad során a múzeumnak számos nehézséggel kellett megbirkóznia. Gondot okozott például, hogy az épületeket konzerválás nélkül telepítették ide, de az állandó vizesedés, a közvilágítás hiánya, valamint a csatornázás is megnehezítette a munkát. Ennek ellenére országos figyelem övezte a múzeumot, távoli megyékből és a fővárosból is érkeztek kiránduló osztályok, szocialista brigádok és turistacsoportok.
A nyolcvanas években visszaesett a látogatószám, és más problémák is jelentkeztek: cserélni kellett a házak zsúpfedeleit, a Zala-holtág vízutánpótlását is meg kellett oldani.
A város közben megszerezte a Kisfaludi-hagyatékot, a Göcseji Múzeum megrendezte az első nagy állandó kiállítását, Zala megyéhez visszacsatolták Keszthelyt és ezzel együtt egy felújításra szoruló múzeumot. De a Göcseji Falumúzeum fogadóépülete - ami 1974-től egy apró erdészeti faház volt - is megújult a rendszerváltás utáni években.
A múzeum valójában egy elképzelt falu, amelynek épületei ebben a formában soha nem álltak együtt, de a mai kor embere számára hitelesen tudnak szemléltetni egy 19. század végi egyutcás településtípust. Hűen idézik fel azoknak a lakóházaknak a hangulatát, melyekben általában több generáció élt együtt.
A szabadtéri gyűjteménybe kiválasztott épületeket legrégebbi állapotukban építették vissza, így azok eredeti, építéskori formájukban láthatók.
A múzeumfalu legszélén található például Soós Antal hottói kovácsműhelye, a kiállítás egyetlen földből épült, vert falú épülete, amely egy helyiségből áll. A Zalalövői hosszúház is különleges épület, mivel a szobáiban megmaradtak a régi szemeskályhák, így a korabeli tüzelőberendezések is megismerhetők.
A lakóházakban, a legrégebbi kivételével, a konyha és a kamra mellett szoba is van, az udvarokban pedig istállók, ólak, kutak, további kamrák épültek. A bemutatásból még a hegyi pincék sem maradtak ki, hiszen a 19. század végéig Zala megye jelentős bortermelő vidéknek számított.
A múzeum területén található a Finnugor Néprajzi Park is. Ez a létesítmény a rokon finnugor népek lakóházait, gazdasági és szakrális épületeit, eszközeit és népviseletét mutatja be.
Forrás: magyarmuzeumok.hu
