Rippl-Rónai 1887-ben érkezett Párizsba, és az 1890-es évek elejétől kereste a korszak modern, impresszionizmus utáni művészei, elsősorban a szimbolista-szecessziós festők között saját útját. Az ?áttörést? az 1894-es év hozta meg számára: ekkor lett a rokon művészi gondolkodású festőcsoport, a nabik tagja. A nabik összművészetről vallott felfogása elragadta a magyar művészt, aki hatásukra kezdett komolyan foglalkozni grafikával, litografálással, plakáttervezéssel, iparművészettel.
Rippl-Rónai színes litográfiái úttörő jelentőségűek a magyar grafika történetében. A Lámpánál olvasó nő (1894), a női sors szimbolikus állomásait megjelenítő Les Vierges (Szüzek, 1895), valamint a francia kiadó, Ambroise Vollard albumában megjelent Bretagne-i népünnep (1896) Rippl-Rónai párizsi főművei közé tartoznak. A Les Vierges négy kőnyomatos lapjához, amelyeken sétáló, olvasó, almát szedő fiatal lányok jelennek meg, számos előtanulmányt, variációt, ceruzarajzot is készített. Az 1890-es évek közepétől Rippl-Rónai iparművészeti feladatokkal is foglalkozott: többek között kerámiacsempét (Körhinta), könyv előzékpapírt (Emlékezések táblája), és számos falikárpitot tervezett. A kárpitokat későbbi felesége, Lazarine hímezte ki, ezt örökíti meg a Szőnyegszövő nő című kis rajz.
 |
| Rippl-Rónai József: Aktok (1911 k.) |
Rippl-Rónai grafikai munkásságának jelentős részét teszik ki a nagyméretű tusrajzok. Az 1890-es évek második felében, Franciaországban készült lapok többségének Lazarine Baudrion, Rippl-Rónai párizsi életének társa volt a modellje. A néhol akvarellel színezett tollrajzokon Lazarine öltözködik, hímez, varrogat, állát tenyerébe hajtva olvas. A korai tollrajzok kiemelkedő darabja a Női akt (Marguerite Renard), valamint közeli barátja, Aristide Maillol feleségéről készített gyengéd arcképe (Clotilde Maillol, 1899). Kaposvárra való hazatelepülése után Rippl-Rónai folytatta tusrajzainak sorozatát, a lapokon háza népe, vendégei, modelljei elevenednek meg. Kedvvel rajzolta a Párizsban megismert Fenella Lowellt, aki 1910?1911-ben vendégeskedett a művésznél (Fenella 18 éves korában, 1910), vagy éppen a zongoraszóban gyönyörködő családját (Lajos, Margit, Fenella, Lazarine hallgatják Liszt rapszódiáját, 1910).
A kiállítást Rippl-Rónai nagyméretű szénrajza zárja (Pitacco hegedűművész elmondja szenvedése történetét. A hallgatók), amely a művész franciaországi internálásának állít emléket. A ?hallgatók? között magát a művészt is felismerhetjük, amint sétabotra támaszkodva figyeli a rajzon nem látható hegedűművész elbeszélését.
A tárlattal Rippl-Rónai József (1861-1927) születésének 150. évfordulójára emlékezik a galéria. A kiállításon olyan művekkel szemléltetik Rippl-Rónai gazdag rajzi és sokszorosított grafikai munkásságát, amelyek magától a művésztől, illetve három, a magyar századelő képzőművészeti életében jelentős szerepet játszó, gyűjtő szakember ? Petrovics Elek, Meller Simon és dr. Majovszky Pál ? ajándékaként kerültek a gyűjteménybe. Petrovics Elek (1873?1945) Rippl-Rónai közeli barátja, 1914 és 1935 között volt a Szépművészeti Múzeum igazgatója, majd főigazgatója. Meller Simon (1875?1949) 1901-től 1923-ig dolgozott a Szépművészeti Múzeumban, 1910-től ő vezette a Grafikai Osztályt. A Rippl-Rónaitól vásárlás révén szerzett grafikák is az ő biztos ízlésének köszönhetően gazdagítják most a gyűjteményt. Dr. Majovszky Pál (1871?1935) a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztályának munkatársa, majd vezetője volt 1894-től 1917-ig. Kiemelkedő 19. századi európai rajzgyűjteményét a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. Az európai nagy művészek mellett Majovszky szívesen gyűjtötte a magyar rajzművészet mestereinek munkáit is, így Rippl-Rónai József műveit.
Az MNG Extra programsorozat keretében október 5-én, pénteken 18:30-tól Földi Eszter kurátor tárlatvezetést tart.
(Forrás, fotó: mng.hu)
