Balázs János egyedülálló jelensége a magyar és a nemzetközi festészetnek. Különleges, utánozhatatlan festői nyelvet dolgozott ki. A történelem, a magyar és a cigány nép sorsa, mítoszai jelennek meg verseiben és öntenek formát a képi megformálásban, bár aktív alkotó korszaka csupán nyolc esztendő volt. Költészete és festészete egyaránt fontos a magyar és a cigány kultúra számára. Úgy festett, mint egy gyermeknek megmaradt felnőtt ? így tudta látni és láttatni a világot, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel.
Négy év után alkotásaiból újabb kiállítást rendeznek Budapesten munkáiból, a Nógrád Megyei Történeti Múzeum anyagából és segítségével összeállított időszaki kiállítás segítheti a cigányság társadalmi elfogadottságának kiteljesedését is.
 |
Balázs János 1905. november 27-én született Alsókubinban és 1977. március 18-án hunyt el Salgótarjánban. Felvidéki muzsikus családjával öt éves korától élt Salgótarjánban. Autodidaktaként alakította ki sajátos, semmihez sem hasonlítható képi és gondolati világát, bár már gyermekkorában megérintette őt a festés, a rajzolás varázsa, képzőművészettel és írással kizárólagosan idős korától kezdett el foglalkozni. Művészetének egyéni mitológiából táplálkozó formanyelvét semmiképpen sem tekinthetjük naivnak, inkább a bennünket körülvevő világ rendkívül sajátos megközelítésének. Festészetének jelentőségével egyenértékű lírája és önvallomásos prózája.
A kiállítás megnyitója 2013. január 16-án, 16 órától lesz, a tárlatvezetést K. Peák Ildikó művészettörténész tartja. A tárlat 2013. március 14-ig tekinthető meg az Országos Idegennyelvű Könyvtárban.
(Forrás, fotó: Országos Idegennyelvű Könyvtár)
