Múzeumba lépve megváltozik a nézésünk, figyelmünk középpontjába a művészet kerül, de még ez a fajta új nézőpont is nagyban befolyásolt, és egyben korlátozott is attól, hogy mit is keresünk ott. Szvet Tamás munkája egy egyszerű kérdéssel kezdődik: Mit keres a néző, amikor betér egy kiállításra, galériába vagy múzeumba? Természetesen számtalan válasz létezik, ugyanakkor az elvárásaink azt is igazolják, hogy észlelésünk saját magunk által is korlátolt. Csak azt látjuk meg, amire figyelmünk ki van élezve, és a többi létezőt észre sem vesszük. Saját fókuszálásunk tehát határt szab még egy olyan helyen is, ahol a megfigyelésnek egy másfajta módját alkalmazzuk.
Az installáció első ránézésre csillagászati távcsöveknek tűnik, ilyen módon a szemlélést modellezi, a megfigyelés és a fókuszálás által. Ugyanakkor ezek a látcsövek nem úgy funkcionálnak, ahogy elvárnánk, nem rendelkeznek lencsékkel vagy optikai eszközökkel, sőt felületük lyukacsos, áttört. A csövekbe nézve a negatív formák képpé állnak össze, melyek a térnek csak egy kis szeletét engedik látnunk.
A művek mellé egy gyűjtő doboz is kerül, rövid felirattal arra kérve a látogatókat, hogy írják le, ők mit keresnek a kiállításokon. A sorozat a látásunk korlátait igyekszik tudatosítani, hogy a világ általunk ki van mérve, melynek határait kibővíthetjük, ha nyitottabbak vagyunk. Ha a néző képes erre a szemléletváltásra pusztán a hely szelleme (múzeum) miatt, akkor a létező korlátok máshol is ledönthetőek.
A kiállítás 2012. november 4-ig tekinthető meg.
(Forrás, fotó: szikm.hu)
