Tigris Brown és Bicska Maxi után újra a Koldusopera újabb karakterének bőrébe bújik. Milyen érzés volt, amikor kiderült, hogy most Peacockot fogja játszani?
Nagyon örültem, amikor megláttam a próbatáblán, hogy alkalmam lesz Tigris Brown és Bicska Maxi után Peacockot is eljátszani. Nagyon fontos, örök aktualitással bíró műnek tartom a Koldusoperát. A társadalmi lét mindig hullámzó: vannak az életünknek nagyon pozitív felfutásai, amikor az emberek reménytől telve élik az életüket, kiteljesíthetik céljaikat, vágyaikat, családjuk biztonságban van, és ő maguk is egzisztenciálisan biztonságban vannak, gazdagodnak, szokásaiknak élhetnek, és még a hétköznapi örömök is kijutnak nekik. De mivel hullámzó ez a lét, eljuthatunk oda, hogy válságba süllyed a világ. És amikor válságos időket élünk, akkor fontosak ezek a művek. Ilyenkor a nézőkkel együtt elgondolkodhatunk azon, hogyan állunk mi kisemberek a gyakran arcnélküli, hatalmat gyakorló világgal szemben. Ezért fontos és izgalmas, hogy együtt gondolkozhatunk a nézőkkel, és tulajdonképpen megerősíthetjük egymást, mi, a színpadon játszók, és a nézőtéren ülők, hogy a világról és a morális alappillérekről azonosan gondolkodunk, jól gondolkodunk. És ha kénytelenek vagyunk, mert a sorsunk úgy hozta, mindennapi kisemberként vergődni a megélhetésünkért, a létezésünkért, az egzisztenciánkért, boldogságunkért, családunkért, szellemi gyarapodásunkért, anyagi biztonságunkért, akkor azok, akik ezeken a morális kérdéseken kívül helyezik magukat, számunkra bűnözők, ellenfelek, akikkel szemben kell a létünket megfogalmazni.
Egy világválság hajnalán mutatták be a Koldusoperát 1928-ban Berlinben, és mintegy megérezvén az emberi jövőt és kiszolgáltatottságot, ami ?29-ben és a harmincas évek elején teljesen porrá zúzta a világot és annyira radikalizálódott a világ, hogy a náci hatalomra jutásba, egy nagy pusztítást hozó második világháborúba torkollott. És érdekes, hogy időről időre előhívja a mindennapi lét ezt a produkciót, mert mégiscsak a válaszkeresésben sokat segít nekünk.
Mit gondol ezekről a szereplőkről?
Azért nagyszerű és zseniális szerző mind Brecht, mind Weill, mert a világot nem feketének és fehérnek látja, hanem bonyolultnak, sok összetevőjű igazságokra alapozódónak, azaz minden ember magában hordozza a maga igazát, a másik emberrel való összeütközés lehetőségét, nincs fekete vagy fehér, ilyen vagy olyan lény. Esendőek vagyunk, de ha úgy hozza a sorsunk, bármilyen kiszolgáltatott, kicsi emberek is vagyunk, ha sarkunkra állunk, akkor mindig érvényt tudunk szerezni az alapvető emberi értékeknek és jogaiknak, vagyis a szabadságnak.
Mit szólna ahhoz, ha egyszer felkérnék, hogy mivel ekkora Koldusopera-tapasztalata van, rendezze meg?
Azt hiszem, nem gondolkoznék, minden további nélkül bele mernék vágni (nevet).
Fotó: Domolky Dániel
Bodor Máté
