Az országos jelentőségű felfedezésről Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója beszélt Sebestyén Istvánnak.
Honnan tudták, hogy Szankon érdemes egy másik Árpád-kori templom után is kutatni?
Amikor 2007-ben a jelenleg épülő Kiskun Emlékhely területén, a Kisasszony dűlőben végeztünk szondázó feltárást, egy 90 éves bácsika azzal jött oda, hogy nem jó helyen ásunk, a templom nem itt volt, hanem körülbelül két kilométerre onnan. Jól tettük, hogy hittünk neki, hiszen valóban azonosítottunk egy másik, szintén ebben a korban épült templomot, vagy inkább kápolnát. A légifotókról az is látszott, hogy ott is van egy kettős árokrendszer az egykori épület körül. Az ásatások során kiderült, hogy ezek a koncentrikus körök a templom körül nem temetkezési, hanem védelmi célt szolgáltak a tatárjárás idején: mongol nyílhegyeket, magyar katona holttestét, páncéllemezeket, rengeteg fegyvert és éremkincseket találtunk bennük.
Vagyis az itt élő magyarok igyekeztek védekezni a mongolokkal szemben?
A szanki eredmények alapján új irányt vett a korszak kutatása. Azt eddig is tudtuk, hogy a település gazdag tatárjáráskori régészeti emlékanyagokban ? korábban tömeggyilkosságok nyomaira és éremkincsekre is bukkantunk itt ?, ám az itteni tapasztalatok után légi felvételek segítségével elkezdtük keresni hasonló erődítmények nyomait. A szanki erődökön kívül (a már korábban feltárt Tázlár és Csengele mellett) a Kiskunságban az elmúlt évben közel 20 ilyet találtunk, többek között a közelben Bócsán, Pákán, Kunfehértó-Várhegyen. Mindez arra utal, hogy a magyarok a kőtemplomok körül kialakított erődítmények sorával igyekeztek felvenni a harcot a világ akkori legnagyobb hadseregével szemben. Sikerrel nemigen jártak, de lassították az előre nyomulásukat. Ez a hazai történészek számára is újdonság. A keleti és nyugati források egyaránt azt írják, hogy a magyar háború volt a legkeményebb a mongolok számára, itt hatalmas veszteségeket szenvedtek. Az újabb és újabb egykori erődítmények erre világos magyarázattal szolgálnak. Ezekre utalhattak a magyar krónikák, amikor arról írtak, hogy az emberek sok helyen sáncokat emeltek, árkokat ástak, volt, hogy 70 falu népe gyűlt össze, hogy felvegye a harcot a hódítókkal. A kemény ellenállást a mongolok megtorolták: olyan hatalmas pusztítást okoztak, hogy később a kunokkal tudták csak újra benépesíteni ezt a szinte lakatlanná vált, gazdag vidéket.
A két templom arra utal, hogy ez egy sűrűn lakott vidék volt a tatárjárás előtt?
Igen, ráadásul a két templom mindössze 2 kilométerre volt egymástól. Sajnos az akkori településeknek még a nevét sem tudjuk (a Szank kun eredetű), de az bizonyosnak tűnik, hogy fejlett társadalom élt itt. Erre nem csak a két kőtemplomból lehet következtetni, hanem abból is, hogy viszonylag gyorsan meg tudták szervezni az ellenállást, és megépítették a két erődítményt. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a Magyar Királyság erős és jól szervezett állam, korának nagyhatalma volt.
Sírhelyet is találtak a kisebbik templomon belül. Ez mire utal?
Nem tudni, hogy itt eleve temetőre épült-e a templom, vagy valaki a falakon belülre váltott sírhelyet, de találtunk két szarmata sírt is. Bár ki voltak fosztva, találtunk olyan féldrágaköveket (karneol gyöngyöket), amelyekkel a szarmaták díszítették a ruháikat.
A kisebbik templom maradványait visszatemették. Mit gondol, érdemes lenne ezt a helyet később látogathatóvá tenni?
Ez az adott település döntése. A megyében minimum ötszáz, Árpád-kori templomhelyről tudunk. E helyszíneket a lehető legnagyobb mértékben meg kell óvni az utókor számára, ám emlékhelyek kiépítésének akkor van létjogosultsága, ha az adott közösség a magáénak érzi múltját, vállalja az emlékhely gondozását, őrzését, védelmét, fenntartását. Ugyanakkor Szankon a Kiskun Emlékhellyel akár egybe is lehetne kapcsolni ezt a helyszínt ? a tatárjárás szempontjából a községnek egyébként is országos jelentősége van. Akárhogy is lesz, a legfontosabb, hogy a művelésből kivonják ezt a területet, hogy ne erodálódjon tovább a halom.
A eredeti interjú a Pulszky Társaság ? Magyar Múzeumi Egyesület internetes folyóiratában jelent meg.
