?A cím egy 1996-os svájci kiállítás recenziójából származik. Egy ottani olasz művészettörténész írt néhány sort ebben a kontextusban a munkáimról, és ez nekem nagyon megtetszett. Nagyon egyszerű és szép általános képlet, hogy az ember azért mozgatja a szemét, hogy befogadja a világot, és ez áttételesen igaz az én munkásságomra is? ? mondta el Fátyol Zoltán a kiállítás megnyitóján.
A cívisváros képzőművészeti életében mára meghatározóvá vált alkotó kettős jubileumot ünnepel idén: 60. születésnapját, és azt, hogy immár három évtizede oktatja művészettörténetre, rajzra a tanítónak készülő fiatal generációkat a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Tanítóképzési Intézetében és annak előd-intézményeiben (Debreceni Tanítóképző Főiskola, Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola). ?Rengeteget jelent nekem a tanítás, pontosabban a fiatal generációkkal való kapcsolat, az már mindegy, hogy művészettörténetet, vagy rajzot kell oktatnom. A legbüszkébb arra vagyok, hogy most már generációk emlékeznek rám, korábbi tanítványaim gyerekeitől kapom a visszajelzéseket? ? idézte fel a képzőművész.
Fátyol Zoltán 1954-ben született. 1976-ban Egerben matematika-rajz tanári, 2007-ben pedig a KLTE néprajz szakán etnográfusi diplomát szerzett. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete festő-szakosztályának, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, illetve a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének. Önálló kiállításai voltak Németországban és Svájcban, csoportos kiállításokon sok helyszínen voltak láthatóak munkái Japántól Mexikóig. Díjakat kapott a Debreceni Tavaszi és Őszi Tárlatokon, az MKISZ országos kiállításán 1994-ben, Przemyśl-ben, Lengyelországban, az Ezüst Négyszög Biennálén 2000-ben és 2012-ben. Debrecenben Holló László-díjat és Csokonai-díjat is kapott.
A debreceni képzőművészek több generációját is útjára bocsátó Medgyessy Körből indult a művész változatos pályája, amely alkalmat adott arra, hogy több technikát is kipróbáljon, többféle gondolatot is körbejárjon az évtizedek alatt. A tárlat az elmúlt időszakokról ad áttekintést. ?Huszonöt év anyagából válogattam, bár ez a szelekció kissé esetleges, hiszen nem akkora ez a kollekció, hogy egy-egy engem foglalkoztató szériát teljes egészében be tudjak mutatni. Vannak olyan gondolatmenetek, amelyekből csak egy-egy darab kapott helyet a kiállításon. Szűk keresztmetszetnek azért mégis elfogadható. Időrendben a legkorábbi munka ?89-es, több időszakomból, több törekvésemből láthatunk itt darabokat. Sokféle technika foglalkoztatott, és sokféle gondolat érdekelt az elmúlt évtizedekben? ? hangsúlyozta az alkotó.
A válogatás központi darabja a kariatida-figurák együttese, amelyhez a motívumot variáló műtárgycsoport kapcsolódik. A kariatida-figura új értelmezést kap ezekben a munkákban ? a teherhordozás egyetemességének kifejezőjévé lényegül. ?A kariatidafigura egyféle emberkép, a terhet hordozó emberé (?) az egyes darabok mögött elevenen munkál a kérdés, hogy élhetünk-e ismét összhangban a természettel, a Természetfölöttivel, de önmagunkkal és egymással is, s ha igen, miképpen tehetnénk ezt?? ? írta Fátyol Zoltán munkáiról Áfra János költő. A képzőművész az 1988-tól ?94-ig tartó korszakát ?újmítosz?, majd az ezredfordulóig tartó időszakot az ?újbizánc? néven jelöli, a legutóbbi, ?újkőkor? képi rendje az ?újmítosz? vizuális érzékenységét és az ?újbizánc? eklektikus szemléletét egyaránt hasznosítja.
?A 90-es évek elején nagyon érdekelt a mítoszok világa, később az ikonokkal kezdtem el foglalkozni, és ahogy egyre jobban belemélyedtem, rájöttem, hogy vannak áthallások az
aktuális társadalmi-politikai folyamatok és az általam használt megnevezés között. Persze ez a megállapítás a legutóbbi időszakra már nem teljesen igaz. Sokféle anyaggal és technikával dolgozom, nagyon fontos alapanyag nekem a papír, vannak itt akvarellek, vegyes technikájú munkák, a vászon és az olaj is mindig érdekelt. Azt hiszem, nagyon jellemzőek mostanában rám ezek a dobozszerű asszamblázsok, amelyekben sokféle anyag megtalálható. A skála igen széles, nehéz is a határait megvonni, menet közben kialakult ezeknek az anyagoknak a használata.?
?Az assemblage-ok esetében a mű térbelivé válik, amely magába vonja a mögötte lévő falsíkot és/vagy a körülötte lévő szűkebb- tágabb teret, miközben a tárgy és műtárgy közötti határok megváltoznak, vagy eltűnnek. A kölcsönzött elemek között a leggyakrabban ott vannak az ősi anyagok, az archék: a homok, égetett felületű nyomában a tűz, a festékkel és kötőanyagokkal együtt használva a víz, a levegő pedig a negatív formák terében jelenik meg a műalkotásban.? ? így ír Fátyol Zoltán munkáiról Vitéz Ferenc, képzőművészeti szakíró.
Korunk emberének ?megroppant szemmértékéről? és a hitvalló alkotó üzenetéről is beszélt dr. Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora a kiállítás megnyitóján. Fátyol Zoltán számára a szakralitás központi kérdés, amelyről így vall: ?Rengeteg szakrális utalás van a munkáimban, nagyon komoly szerepe van ennek a gondolatkörnek az alkotásaimban. Ám a szentség mindig a hétköznapok tükrében jelenik meg, mindig azt kutatom és igyekszem megmutatni, hogyan lehet a mindennapok realitásába beágyazni a szakrális tartalmakat.?
L. Carducci, a cikk elején említett művészettörténész ezt fogalmazta meg Fátyol Zoltán képeiről: ?E titokzatos, felderíthetetlen mélységű világok krónikákat és legendákat egyesítenek, s úgy jelennek meg mint megcsonkított tudósítások, eltévedt üzenetek, melyek mégis minden kétséget kizáróan jelzik a bizonyosság útját.?
Ungvári Judit
