Polcz Alaine regényéről és olasz fordítójáról volt szó az idei első Juhász Anna Irodalmi Szalonon

Az esten Polcz Alaine 1990-ben kiadott, Asszony a fronton című megrendítő önéletrajzi regénye állt a fókuszban. Dr. Szörényi László irodalomtörténész a beszélgetésben, míg Tompos Kátya színművész a Seres Tamás rendezte, azonos című előadás kivonatán keresztül lépett közelebb az erőszakról való hallgatás tabuját megtörő, őszinte műhöz.

A 2010-ben alapított Irodalmi Szalon kulcsa a személyesség és a saját utak megtalálása az olvasmányokon keresztül, ezért a házigazda, Juhász Anna irodalmár fontosnak tartotta, hogy kitérjenek a kötet olasz fordítására és napokban elhunyt fordítójára, Pálmai Nórára, a Római Magyar Akadémia legendás kulturális munkatársára. Pálmai Nóra a szöveghez, majd idővel a szerzőhöz, Polcz Alaine-hez is közel került. Olaszországban doktori fokozatát a személyes traumák szövegtani, analitikus feldolgozása témájában szerezte meg. Munkásságát és emlékét kollégája, Komlóssy Gyöngyi, a Római Magyar Akadémia volt titkára idézte meg az esten. A szöveget alább közöljük.

Pálmai Nóra emlékére

Már majdnem húsz éve, hogy megjelent olasz nyelven is Polcz Alaine Asszony a fronton című regénye. Még alig telt el tíz nap, hogy már nincs közöttünk a regény fordítója, aki csak nemrég múlt el ötvenéves: Pálmai Nóra. Gyerekkorában itt élt, nem messze, a Sas-hegy oldalában, iskolába az Arany Jánosba járt, az egyetem elvégzése után aztán kikerült Olaszországba, és 2001-től a Római Magyar Akadémia titkárságvezetője, majd tudományos titkára lett.

Hogy hivatalosan mi volt, az mellékes is, hogy mivel töltötte meg a Klebelsberg Kuno alapította intézetet, az annál inkább. Elsősorban élettel, annak legteljesebb értelmében. Ő tudta a legjobb limoncello-receptet, ő ismerte a legjobb strandot Róma közelében, ahová rendszeresen vonatozott el nyaranta kisfiával kettesben és mindazokkal, akik a társaságukban szerettek lenni, ő tolmácsolta a legszebben és legjobban a római intézetben fellépő tudósok, írók és költők szavait. Egésznapos adminisztratív munkája mellett a városban és környékén élő magyar gyerekeknek minden hónapban örökös izgalmakat hozó kézműves-hagyományőrző foglalkozásokat tartott, 2002-ben már az olasz–magyar kulturális évad irodalmi eseményeit szervezte, 2003-ban fordítószemináriumot indított Rómában tanuló olasz és magyar egyetemistáknak olyan sikerrel, hogy ahhoz örömmel csatlakoztak időről időre neves irodalomtörténészek és fordítók is. Neki köszönhetjük, hogy olaszra fordították magyar költőnők szerelmes verseit, hogy Szabó Lőrinc és Somlyó György verseinek antológiája neves itáliai kiadó gondozásában jelenhetett meg. 2007-ben aztán hazajött, a Szegedi Tudományegyetemen tartott 20. századi irodalomról kurzusokat és tanított a budapesti Szent László Gimnáziumban. Utóbb élete párjával Brüsszelbe költözött, ahol varázslatos varróstúdiót indított gyerekeknek, akikkel számtalan nemzetközi díjat arattak. A varrás csodájáról 2022-ben jelent meg könyve Margó és a titkos varróműhely címmel.

Doktori fokozatát a római La Sapienza egyetemen szerezte meg, ennek témája a személyes traumák szövegtani, analitikus feldolgozása volt. Miért épp ez? Mert hosszan foglalkoztatta az Asszony a fronton című regény, amit az olasz olvasóközönség számára is elérhetővé akart tenni. Még egyetemista volt, amikor elolvasta a könyvet, és nem annyira a tartalma rejtette rabul, mint inkább a szerző bátorsága, amivel a megélt borzalmakat megírta. Megkereste őt, hogy személyesen is megismerhesse: Kisorosziban találkozott vele, kapcsolata, vele való barátsága így indult el. Hosszú évekkel később Polcz Alaine aztán kétszer is vendége volt a Római Magyar Akadémiának: először 2002 decemberében, aztán a fordításban megjelent könyv bemutatóján. Az első, női írókat bemutató estet az örök város leghíresebb kávéházában, a Caffé Grecóban rendezték meg. Mivel az est háziasszonya Nóri volt, Alaine bemutatkozó szavait én tolmácsoltam, meg se közelítve legkedvesebb kollégám megszokott színvonalát. Rám is szólt Alaine, hogy az ismertetésből kifelejtettem: szakácskönyvet is írt, és hogy azt se felejtsem el elmondani, hogy a maradék kifőtt tésztát a mélyhűtőbe nyugodtan el lehet rakni. Ez utóbbit nem mertem lefordítani az olaszoknak… Hogy ezt a kis, vidám epizódot miért tartom fontosnak megemlíteni, annak egyetlen oka van: kevés olyan embert ismerek ugyanis, aki bármibe is fog az életben, azt mind varázslatos sikerrel végezte volna: a főzéstől az írásig, a gyógyítástól a szakszerű szervezésig.

Bizonyára sokan ismerik a Legyetek jók, ha tudtok! című filmet, aminek egyik részében Néri Fülöp a szobrot készítő ördögöt biztatja: leheljen bele a művébe. Az ördög persze nem tudja átlelkesíteni saját alkotását. Ennek, Polcz Alaine-hez hasonlóan, az ellentétje volt Nóri: mindenbe, amibe belefogott, életet lehelt. A saját életéből lehelt bele. Sokszor és sokat.

Legutóbb Rómában találkoztam vele, amikor eljött az Akadémiára, hogy híres brüsszeli varrószalonjának mintájára az olasz–magyar gyerekeknek is megmutassa a csodát. Beültem én is varrogatni egy elefántot, Nóri persze segített nekem. Aztán a rongyelefánt hazakerült, felkerült a könyvespolcomra, ott üldögélt a P betűnél, P, mint Polcz és P, mint Pálmai. A rongyelefánt néhány napja már nem él. Ereklyévé vált.

Az est telt házat vonzott.

Fotók: Lettner Kriszta