Négy német, egy lengyel, egy olasz, egy holland, egy belga és egy szlovén fiatal tehetség mellé került fel a tízes listára Tenki Réka, aki számára hatalmas élményt jelentett, hogy Berlinben egy több mint 1800 férőhelyes színházban mutatták be a Testről és lélekről című filmet, amelyben egy pszichológus bőrébe bújt. ?Biztos elfogult is vagyok a filmmel kapcsolatban, de azt éreztem, hogy Enyedi Ildikó humora, érzékenysége a nyelvi hátrányunk ellenére is hatott az emberekre. A film vége felé például van egy pillanat, amikor a főszereplőt alakító Borbély Alexandra nagyon el van keseredve ? ezt látva a nézőtér egyszerre sóhajtott fel, ami azt jelenti, hogy végigkísérték az ő történetét, és végig vele együtt lüktettek? ? mondta a színésznő.
A Berlinalén bemutatott filmnek és a majd várhatóan ősszel a mozikba kerülő Budapest Noir című mozinak köszönheti Tenki Réka, hogy európai szinten is felfigyeltek munkájára. Még ő sem tudja azonban biztosan, mit jelent ez majd karrierje szempontjából. Az átadó ünnepségen olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy egymás szavát is alig lehetett hallani, mégis fantasztikus érzés volt számára, hogy azokkal a színészekkel, rendezőkkel találkozhatott, akik őt kiválasztották.
Utóbbi film kapcsán elmondta: már nagyon várja, hogy egyben láthassa a Budapest Noirt. ?Nagyon tehetséges stáb dolgozott rajta, akik mindent megtettek a filmért: a látvány gyönyörű lesz, és reménykedem benne, hogy mi is hozzátettük, amit hozzá kellett. Mindig nagyon jó olyan bőrbe bújni, amely egészen más kort idéz meg. Nagyon jó reggel bemenni a sminkbe, és onnan kijönni úgy, hogy nem 2017-et írunk, hanem 1936-at, amikor a macskaköveken még lovaskocsik jártak. Vagy úgy átélni egy autósüldözést egy korabeli autóban, hogy ugyan csak 20 km/h-s sebességgel megyünk, de mégis mi, a színészek fogjuk belülről az elromlott ajtót, nehogy kiessünk.?
Morcsányi Géza azóta sem vette fel tevékenységi körei közé a színészetet, holott kiválót alakított Enyedi Ildikó filmjében. Persze bizonyos technikákat el kellett sajátítania, de volt hova nyúlnia, hiszen negyven éve figyeli a színházban a színészeket. ?Igyekeztem ezeket a megfigyeléseket alkalmazni a rendezőnő szándékainak megfelelően, illetve törekedtem arra is, hogy szellemileg mindig fitt legyek. Mivel átélni nem tudok, ezért csak a saját emlékeimből, érzelmeimből tudtam táplálkozni. Mindig azon mértem le ennek sikerét, hogy azt Enyedi Ildikó jóváhagyja-e. Ugyanakkor egyáltalán nem volt monoton, és nem éreztem gúzsbakötöttséget sem, mert a rendezőnő nagyon mesterien irányította az eseményeket. Persze, én is igyekeztem a teljes személyiségemmel részt venni mindenben, de ő szabta meg a határokat? ? mesélte Morcsányi Géza.
?Enyedi Ildikó egyszerűen felhívott telefonon, és felajánlotta a szerepet? ? mondta. Természetesen gondolkodási időt kért, de hallgatott arra a tanácsra, hogy ha egy ilyen formátumú művész akar dolgozni vele, akkor ő biztos a dolgában. ?Igent mondtam, és egy próbafelvételt tartottunk, amikor Enyedi Ildikó megnézte, hogy amit gondol, létre tud-e jönni a képernyőn, hiszen az egészen más helyzet ahhoz képest, ami a valóságban látszik. Nagyon egyszerű helyzetgyakorlatokat csináltatott velem, és amennyire vissza tudok emlékezni, voltaképpen ennek a találkozónak a végén mondta, hogy eldöntötte, engem szeretne a szerepre.?
Készítette: Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
