Ilyen még nem volt Magyarországon. Nem is nagyon lehetett volna, hiszen eddig senki nem vette a bátorságot, hogy a Zappa-életműből - amely mélyen merít a Missisippi-delta blues zenéjéből, a modern jazzből, a rock and rollból és a XX. századi európai műzenéből - éppen ezt a kísérletező nagyzenekari szálat ragadja meg. Zappa rockos-jazzes darabjait is csak egyetlen hazai banda, a Cosmic Debris - Frank Zappa Emlékzenekar játssza magas színvonalon.
Így aztán úttörő vállalkozásnak számított Fischer Ádám kezdeményezése - a karmester meg tudta nyerni magának a Budapesti Őszi Fesztivál menedzsmentjét (nyilván, ebben közrejátszott Demszky Gábor főpolgármester is, aki 1991-ben maga hívta vendégségbe Zappát az első Budapesti Búcsúra, és aki ezúttal természetesen személyesen is megtisztelte az előadásokat), így kerülhetett színre az amerikai zeneszerző, szövegíró, gitáros, producer, filmrendező, performer, közéleti személyiség négy műve.
A nagyzenekari koncert egyébként egy teljes, egynapos, fesztiválon belüli minifesztivál része volt, amely a 100% Zappa elnevezést viselte. Ennek első produkciója az egykor Zappával muzsikáló Ed Mann és Mike Keneally duójával kezdődött, az este zárásaként megint ők léptek színpadra, de ezúttal már a Fekete Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra közreműködésével. A kettő között vezényelte Fischer a Rádiózenekart.
A műsoron négy olyan felvétel szerepelt, amelyet Zappa korábban a London Syphonic Orchestrával rögzített: az Envelops, a Pedro's Dowry, a Bogus Pomp és a String Genteel. És a budapesti közönség, amelyről eddig jószerivel azt sem lehetett tudni, hogy annyira oda lenne a kortárs zenéért, lelkesen fogadta az elhangzottakat. És hogy Fischert magát valóban meglepte a siker, az is mutatta, hogy nem készült ráadással: jobb híján a záró darabot játszotta újra. De a felderült közönségnek akkor már úgyis mindegy volt.
