Tényleg volt Kínában Marco Polo

Évszázadokon át sokan azzal vádolták a világhírű kereskedő-utazót, hogy a Fekete-tengerrel, Konstantinápollyal és Perzsiával kapcsolatos tudását a különböző kereskedőkkel folytatott beszélgetéseiből, illetve ma már elveszett perzsiai könyvekből szedegette össze. A Marco Polo was in China: New Evidence from Currencies, Salts and Revenues című könyvében a Tübingeni Egyetem oktatója, Hans Ulrich Vogel egyszer s mindenkorra le kíván számolni a rosszhiszemű vádakkal.

 

A szerző először számba veszi az érveket, majd a vonatkozó kínai, japán, olasz, francia, német és spanyol irodalom áttanulmányozásával folytatja. A kínai utazást kétségbe vonó, elenyésző forrás mellett számos olyan van, amely inkább arról tanúskodik, hogy Marco Polo valóban járt a távol-keleti országban ? jutott a végső konklúzióra Vogel.

 

Kételyek már a 18. században is felmerültek a vitatott kínai utazást illetően. A kritikusok például gyakran elmondják, hogy az utazó nem tesz említést a kínai nagy falról. Igaz, a Nyugaton és Keleten ismert falat a Ming-dinasztia (1368?1644) építette fel, a korábbi struktúrák elpusztultak, elveszítve ezzel katonai funkcióját. A másik ellenérv, hogy Marco Polo utazótársait, apját és nagybácsiját nem említik a kínai források. Ez azonban eleve túlbecsüli a kínai krónikások pontosságát; azok ugyanis még a híres pápai követ, Giovanni de Marignolli (1290?1357) látogatását sem említik, pedig ő 32 fős kísérettel érkezett a császári udvarba.

 

Vogel azzal érvel, hogy egyetlen utazó sem ír olyan részletességgel a kínai pénzekről, a sótermelésről és -monopóliumról, mint Marco Polo. Ezeket az információkat ? például hogy a papírpénz eleinte csak északon terjedt el, s volt, ahol kagylóval, sóval, arannyal és ezüsttel fizettek ? a későbbre datált kínai források és régészeti kutatások is megerősítették. S mivel Marco Polo nem beszélt kínaiul, nem is tudott volna a későbbi forrásokból meríteni munkájához.