Az elismerést harmadik alkalommal ítélték oda. A díjjal az előző évben napvilágot látott, kiemelkedő magyar szépirodalmi műveket, illetve azok szerzőit jutalmazzák.
Térey János az Asztalizene című, a Színház folyóirat mellékleteként, a mai napon pedig a Magvető Kiadó gondozásában is megjelent darabjáért veheti át az elismerést. A zsűri nevében Radnóti Sándor esztéta, kritikus a következőképp indokolta a döntést: "Monumentális költői versbeszéde, érett és nagyszabású jellemformálása, leleményes, sokrétegű dramaturgiája mellett kitünteti ezt a művet az is, hogy minden publicisztikai jellegű kibeszélés nélkül, tárgya művészi megformálása révén tud hozzászólni a magyar élet aktuális kérdéseihez."
Térey János
Ugyanakkor meglepő lehet a döntés abból a szempontból - tette hozzá Radnóti -, hogy Térey drámája - egy budai vendéglőben játszódó, budai aranyifjak pletykái és szerelmi háromszögei nyomán kirajzolódó többszintű történet - az odaítéléskor még nem létezett könyv formában. Térey erre reagálva elmondta, hogy költőnek érzi magát, semmiképp drámaírónak, s éppen ezért a Radnóti Színházban tavaly óta játszott művét inkább terjedelmesebb költeményként definiálná. "A versnek kerestem életet, és a versnek van élete a színpadon" - jegyezte meg a műfajjal kapcsolatban. A közelgő Költészet Napja kapcsán úgy fogalmazott: "vagy mindennap költészet napja van, vagy nem érdemes különösebben virágba borulni április 11-én."
Az AEGON Magyarország Zrt. 2006-ban alapította az AEGON Művészeti Díjat azzal a céllal, hogy elismerje a kiemelkedő irodalmi teljesítményeket, s a díjjal is felhívja a közvélemény figyelmét fontos alkotókra. A díjat élő magyar író kaphatja az előző évben napvilágot látott, kiemelkedő jelentőségű szépirodalmi művéért.
Az elismerés odaítélésében az alapító társaság vezetői fontosnak tartják a szakmaiságot, ezért - még a zsűri döntése előtt - irodalmi lapok, műhelyek vezetőit kérték fel arra, hogy tegyenek javaslatot a jelöltekre. A zsűri ezek után döntött arról, ki kapja a díjat. Ezúttal 14 válaszlevél érkezett.
Idén Bán Zsófia az Esi iskola: olvasókönyv felnőtteknek című kötetével, Bán Zoltán András a Susánka és Selyempinával, Békés Pál pedig a Semmi baj című írással pályázott. Farkas PéterNyolc perc című kötetét is érdemesnek találta a Lévai Balázs, Margócsy István, Radnóti Sándor, Széchenyi Ágnes, valamint Vojnich Erzsébet alkotta zsűri, hogy az utolsó körbe bejuttassa. Háy JánosA gyerekkel versenyzett, Lator LászlóAz egyetlen lehetőséggel, Nádasdy ÁdámAz az ízzel, míg Oravecz Imre az Ondrok gödrével indult. De Solymosi Bálint (Életjáradék), Takács Zsuzsa (A megtévesztő külsejű vendég) és Tandori Dezső (Ördöglakat) közül is kikerülhetett volna a díjazott.
A díjat első ízben Spiró György vehette át a Fogság című regényéért, tavaly pedig Rakovszky Zsuzsa kapta meg Visszaút az időben című kötetéért.
Mivel a társaság szeretett volna nyitni a társművészetek felé, ezért a díjhoz másik elismerés is kapcsolódik, az AEGON Művészeti Társdíj, amelyre az adott évben díjazott író jelölhet másik magyar művészt - kötelezően másik művészeti ágból. Olyan valakit, akit ő maga elismerésre méltónak tart. 2006-ban Spiró György Jeney Zoltán zeneszerzőt jelölte az AEGON Művészeti Társdíjra korszakos jelentőségű, Halotti szertartás című művéért. Tavaly pedig Vojnich Erzsébet festőművész vehette át a társdíjat Rakovszky Zsuzsa javaslatára.
Térey János 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészettudományi karán. Tíz éve szabadfoglalkozású író. Verseit 1990-től közli az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkája a Paulus című verses regény, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a Neue Stücke aus Europa nevű fesztiválon. Következő darabja a Papp Andrással közösen írott Kazamaták (Katona József Színház, 2006); a legutóbbi pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007, bemutató: a Budapesti Őszi Fesztivál keretében).
