Az akció széles társadalmi visszhangot váltott ki. Mivel az állítólagos merénylő a katolikus ifjúsági mozgalom, a cserkészszövetség tagja volt, Szviridov altábornagy, a SZEB elnöke a magyar kormánynak átadott jegyzékében megállapította, hogy "... mindenféle földalatti fasiszta szervezkedés, amely propagandával és terrorcselekmények elkövetésével foglalkozik, működése számára legális formát talál a Független Kisgazdapártban..." A SZEB elnöke név szerint megvádolt tucatnyi kisgazda képviselőt és vezető tisztségviselőt azzal, hogy "szovjetellenes, fasisztabarát" propagandát folytat, illetve "az állami apparátusban magas pozíciót foglal el, munkájában ugyancsak nyíltan vagy leplezetten támogatja a fasiszta elemeket". Rajk ennek hatására tiltotta be a civil és vallásos, ifjúsági és más egyesületek zömét, csapást mérve a demokratikus politizálás bázisaként szolgáló civil szférára.
Magyarországon a korábbi politikai rendszerben elnyomott és üldözött szervezetek és egyének a Vörös Hadsereget felszabadítóként üdvözölték. Nem látták még ők sem, hogy ennek milyen hosszú megszállás lesz a folytatása. Ugyanakkor a társadalom többsége Magyarország katonai ellenségét látta a Vörös Hadseregben - ebben szerepe volt a szovjet katonák háború alatti erőszakoskodásainak, rablásainak, gyilkosságainak -, és részben a szovjetellenes kampányok eredményeként is a Vörös Hadsereget kezdettől ellenszenvvel és továbbra is ellenségként kezelte.
