Térháló

A rétegek fokozatosan nyílnak meg a tekintet előtt: rombusz alakú pontmegfogásos üvegpanelek, mögöttük acélrács hálórendszer, majd még egy üveghomlokzat. Ennyi "bőr" borítja a Vörösmarty tér felől a tudatosan városközponti példának tervezett épületet (építész: Fazakas György, konzulens: Jean-Paul Viguier). És ahogyan kívülről befelé az anyagok, úgy váltják egymást lentről fölfelé a funkciók. A mélygarázsok szintjei fölött márkás üzletek és egy kávéház - ízlészavarral küzdő, kicsi avíttas belső kialakítása sehogy sem kommunikál a high-tech homlokzattal -, fölötte két szinten a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány által bérbe adott irodák - utóbbi működteti a ház mögött álló, a beruházás részeként nemrég felújított pesti Vigadót. Legfelül kétszintes luxus apartmanok óriási teraszokkal és üvegezett télikertekkel. Praktikus elegye a városlakók hétköznapi tevékenységeinek, markánsan formált homlokzat, egyszerű tömegkezelés.

Feltűnő, mégis őszinte háznak látszik. Nem próbálja fölvenni a tér szecessziós-klasszicista épületeinek stílusát, vállalja, hogy a XXI. században született, hozza a jelen harsányabb hangjait, az élményszerű megjelenést, de nem bontja meg a téren kialakult rendet, nem nyomja agyon a környezetét. Csak kivillan, megcsillan, odavonzza a tekintetet, üveglapjain kisebb darabokra törik a tér forgalma, mutatós puzzle, optikai valóságshow a Belváros közepén.

A fölfelé finoman szélesedő homlokzat szélesebb perspektívát nyit, de a tér burkolatába kapaszkodó rácsozat egy karcsú piruett mozdulatával érkezik közvetlenül a talajra, szép és egyszerű nüansz egy autóforgalomtól távoli, gyalogos tempójú téren. Az üveglapok a lakások szintjén eltűnnek, itt már csak a rács szépen beforduló íve védi a külön tömegekre bontott falsíkot. A ház gyakorlatilag teljesen átlátszó, az emeletek működése kívülről is látható, az épület élete a teljes beköltözés után része lesz a városénak.

Sajnos a közös, nyitott tér vonzó koncepciója itt meg is áll. Mert a tervezők által a városi köztér folytatásának hirdetett, ám az első emeletre került 400 nm-es fedett átrium ugyan látványosan megmutatja magát a kettős üveghomlokzat mögül, lentről még az a szoborszerű pavilon is látszik, ami üvegszálas műanyagból egy lassú állat lomha mozdulatával fordul be a térbe -  ebben kap helyet az ott működő kávézó kiszolgáló pultja -, de mégiscsak egy házon belüli, a tértől elzárkózó hely jött létre. Az üzletek közötti két lépcsőn juthatunk fel és le, nem lesz köze a Vörösmarty tér programjaihoz, színeihez, hangulataihoz. Sem a karácsonyi kézműves árukat kínáló bódékhoz, sem a könyvheti kavargáshoz: dupla üveg és fémrács mögé húzódó, fölemelt, elkülönülő vendéglátóipari egység lesz.

Mégis, a házzal létrejött minőség hazai átlagban kiugró. A Vörösmarty téri homlokzat szerkezete nem csupán látványos, de a rétegek elve okán energiatakarékos is, a ház anyaghasználata okos és finom. A tér házaira jellemző középrizalitos tagolást kortárs eszközökkel ismétli a földszint fölötti részek U-alakú alaprajza, és ritka erény a több szerepet egyetlen épületben integráló elképzelés, ami a Váci utca erősen megkopott régi fényét élesztgeti újra - alighanem hitelesebb külsővel, mint ami a szemközti sarkon, a volt Tőzsdepalota helyén a hírek szerint várható.