Természetes és hihető legyen a figura Interjú Pásztor Erzsi színművésznővel

Most éppen a Játékszín Vidám kísértet című bohózatában játszik. Mitől vidám ez a kísértet?

Ez egy nagyon kellemes vígjáték, ugyanakkor egy legendás előadásról beszélünk, ugyanis a Vígszínház egyik leghíresebb előadásai közé tartozott. A Várkonyi Zoltán rendezte darab bravúros szereposztásban valósult meg Ruttkai Éva és Benkő Gyula személyében. Az én szerepem ? Madame Arcati ? is egy legendás alak hírében állt, ezt pedig Bulla Elma, illetve a későbbiek folyamán Tábori Nóra játszotta. Amikor elkezdtünk próbálni, mindenki kérdezte, hogy félek-e, erre azt válaszoltam, ha félnénk, akkor inkább sosem mutatnánk be semmit. Nagy örömmel vettem a felkérést, mert egy vígjátékban mindig boldogság benne lenni. A szerepemet egy kicsit veszélyesnek tartom, mert erre szokták mondani, hogy na, neki könnyű, mert ő a ziccert játssza. Ezt lehet a legjobban elszúrni, nagyon jól kell játszani, hogy sikeres legyen. Keményen meg kell dolgozni ezzel a karakterrel, ráadásul ez egy fizikailag is nagyon strapás eset, mert egy médiumról van szó, aki többször is transzba esik. Minden szempontból nagyon élvezem.

Hogyan zajlottak a próbák?

A darab szereplői: Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Liptai Claudia, Murányi Tünde, Szőlőskei Tímea, Dózsa Zoli nagyszerű színésztársaim. Épp a napokban jutott eszembe, hogy a darabokra általában 8-10 férfi és néhány nő jellemző, itt pont fordítva van, öt nő és két férfi ? szerintem ez is különleges. A próbák közben jöttek az ünnepek és az előadások is, ezért kevés volt a próbalehetőség, sokat kellet otthon is foglalkozni a szereppel. A közönség visszajelzése azonban azt mutatja, hogy érdemes volt. A gödöllői előadáson például pótszékeken ültek, majd megdöbbentem hallottam a fogadáson, hogy az ország különböző részeiről is eljöttek megnézni.

Mit érzett a legnagyobb kihívásnak a szerep megformálása során?

Azt, hogy miként találom meg a dolog hitelességét. Én magam nem hiszek ezekben a hókuszpókuszokban, de ennek mindig van valamiféle rejtett érdekessége. Azt szerettem volna, hogy őszintén alakítok, hiszen Madame Arcati, ez a nő hiszi is azt, amit csinál, ebből él. És a darab azt bizonyítja, hogy valahol teremt is kapcsolatot a túlvilággal. Én nagyon szeretek próbálni, de azért nehézséget is jelent nekem az az időszak, amíg megtalálom azt a hangot, amin aztán majd tudok továbbdolgozni. Amíg nincs birtokomban a szöveg, addig nem tudok dolgozni, addig se éjszakám, se nappalom. Mindegy, hogy drámáról, vagy vígjátékról van szó, addig nem tudok nyugodt lélekkel lefeküdni, sőt, éjszaka is fölriadok, mert eszembe jut valami. Továbbá bizonyos fajta mozgásokat is ki kellett találni, mert ez a nő nemcsak, hogy temperamentumos, hanem egy vulkánszerű megjelenítés. Ez egy olyan lehengerlő karakter, aki bejön, és aztán átveszi a hatalmat. Lehengerel mindenkit a modorával, a lényével, a temperamentumával. Meg kellet találni azt a módot, hogy emberi legyen, amihez fizikai erőnlét is kell. Amikor már megvolt a magja, hogy továbblépjek, nagyon-nagy élvezettel csináltam, mint ahogy említettem, mindig tudtam valamit hozzátenni. Az egész lényege, hogy természetes és hihető legyen a figura.