Térrel és idővel

Nagy Tamás letisztult építészete markáns megnyilvánulás a kortárs magyar architektúrában. Templomai, iskolái, lakóépületei és a MOME Építész Tanszékének hallgatóival közösen készített projektjei kivételesen egyéni hangot szólaltatnak meg. A Vízivárosi Galéria pinceszintjén az utóbbi évek terveiből, épületfotóiból, rajzos jegyzetlapjaiból állított össze egy szobaméretű felületet, egy gigantikus méretű rajztáblát. A munkaasztal összevisszaságában egymás mellett látható egy őrségi madárröpítő törékeny faszerkezete, a gödöllői katolikus templom áttört homlokzatai és a színes üvegbetéteken a feszületre csorgó fény, farácsok, templompadok és az a sorozat, amit amerikai és magyar diákokkal közösen csináltak, Bartók zenei motívumait építészeti formákkal megidézve. Anyagai jellemzően fa és tégla, kedveli a lágy, emberközeli tapintású textúrákat.

Lovas Ilona is szerves anyagokból, marhabélből, folyami kavicsokból, emberi testfelületekből építkezik Munkáiban valami vallásos elmélyültség ragadható meg, az anyag és a téma határtalan tisztelete. E tisztelet fényében a lecsupaszított felületek felveszik az emberi bőr személyes, intim karakterét, panteisztikus áhítat járja át a tárgyakat, a jellé emelkedő plasztikákat. A mostani tárlaton egy videóinstallációt mutat be, amelyet 2007 tavaszán a franciaországi Bibracte városában készített. Az ott feltárt ősi kelta település leleteinek bemutatására épült múzeumban minden évben vendégművészek állítanak ki, idén őt hívta meg a város, hogy Bibracte és a magyarországi Velem kelta romjait a maga szobrászi megközelítésében szellemi egységbe foglalja. A videón látható meztelen lábak láthatatlan gazdája, egy ősi Európa vándora sétál az éles faragott köveken, a folyó legömbölyödött kavicsain, az erdő fái között, egy vízmosás kanyarulatában, csupasz talpán hurcolja az út sarát, a történet emlékfoszlányait, az erdő emlékét.