- A Zero lesz az első magyar film Fekete-Afrika legnagyobb filmfesztiválján.
- Kiderül, hogyan lehet méheket idomítani.
- Megtudhatjuk, mi kell ahhoz, hogy Udo Kier részt vegyen egy ilyen őrült filmben.
- A rendező azt is elmeséli, ki az a legnagyobb filmes, akinek egy kecskét adott nászajándékba.
Mi a célod a filmmel? Forradalom?
A forradalomban én egyszerre hiszek is meg nem is. Az elsődleges célom: kérdések feltevése, problémák feltárása ? ezekre majd reagál valamit a néző. A film csupán egy élettörténet, amely műfajokon átívelve bemutatja egy mézgyáros életét, aki kimenekül az erdőbe méhészkedni, majd terrorista lesz, és elindít egy nemzetközi forradalmat. Igyekeztem ezen a történeten keresztül felvonultatni a világ összes problémáját hangsúlyozottan vicces, vígjátékos formában.
Ám amellett, hogy a film nagyon objektív, nagyon személyes is. Egyfajta lázadás lett. Azok a viccek, amelyeket elsütök a film keretein belül ? például: ?Nézd meg, mielőtt betiltják!? ?, közben valósággá váltak. Különböző okok miatt valóban kérdéses volt, hogy ezt a filmet be tudjuk-e mutatni, így arra buzdítom a kedves olvasót: nézze még meg az első héten, mert nem biztos, hogy a másodikon is lesz rá lehetősége.
Több formanyelvet is felhasználsz. Ez kísérletezés, vagy a történet kívánta meg?
Mind a kettő. Egyrészt azt vallom: úgy érdemes filmet készíteni, hogy a mozgókép sajátos nyelvét használom. Nem rádiójátékokat akarok csinálni, amelyeket vasalás közben hallgat az ember, hanem szeretem a sok vágást, az akciót, a nagy fordulatokat, a poénokat, a látványos tájakat és az érzelmeket. Másrészt ez nagyon összetett történet. Olyan karriertörténet, ahol a főhős személyisége, környezete és szándékai cserélődnek. Ezt a nagyon változó világot akartam megmutatni. Ha az ember szélsőségesen és radikálisan kiáll egy cél mellett, akkor az egész önmaga ellentétébe csaphat át, ráadásul a fogyasztói társadalom bármiféle lázadást önmagába olvaszt. És ezt valóban ezzel a burjánzó formanyelvvel mutathattam meg, ami azt jelenti, hogy a képek hallatlan sodrásban mutatják a cselekményt, miközben a vicces és az akciódús jelenetek egymást váltogatják.
Prágában végeztél dokumentumfilm szakon. Tanítottak ilyen technikákat, vagy magadtól sajátítottad el őket?
Nem ütöttek meg, ha nem vagdostam agyon a filmjeimet. Viszont a tanáraim mind a cseh új hullámban tevékenykedtek, amelyben ugyancsak formabontó és lázadó filmek születtek. Például Věra Chytilova Százszorszépek című ? akkoriban nagyon lázadó ? filmje sok hatást gyakorolt a Zerora is. Hasonlóan Karel Vachek munkássága, aki a dokumentumfilm tanszéken volt mesterem, és aki 1968-ról (Csehszlovákia megszállása, prágai tavasz ? a szerk.) olyan dokumentumfilmet készített, hogy utána 25 évig nem kapott kamerát a kezébe.
Kicsit olyan, mintha életrajzi film is lenne.
Mert az is. Benne van az eddigi életem is, valahol meg a film készítését meséli el. Én is gyáros voltam, a magam hagyományos módján készítettem a filmjeimet, aztán rájöttem, hogy ki kell vonulnom az erdőbe, megalapítottam a saját filmgyártó cégemet, és próbáltam független módon filmeket készíteni. Aztán szembesültem környezeti, politikai és hatalmi problémákkal, így elkezdtem lázadni. Végül Afrikában kötöttem ki, ahol most már minden évben a teleimet töltöm.
Számomra ez fontos problémakör: élni vagy filmezni? Hogy tudnának olyanok történetet mesélni, akik közben nem élnek? A filmben az a fantasztikus dolog, hogy leírsz valamit, és az valósággá válik. Leírtuk azt, hogy méh, és elkezdtem rengeteg időt velük tölteni, ugyanígy leírtam azt a szót: Afrika, majd kimentem helyszínelni két hétre, és ebből lett az, hogy lassan már ott fogok lakni.
Mondtad, hogy a fogyasztói társadalom magába olvaszt mindent. Nem is tud megszületni valami tézis a történet során?
Végeredményben pont ez a film tézise. A fogyasztói társadalom mindent felfal, a lázadás is a rendszer része, sőt a Zero is a rendszer része. Magam is a tanzán tengerparton ülve, mobilinterneten keresztül szerveztem meg egy olyan film forgalmazását, amely arról szól, hogy azonnal állítsuk le a mobiltelefonálást és az internetet, és használjunk postagalambokat. Ettől függetlenül nem érzem értelmetlennek a lázadást, mert éppen Tanzániában (és számos más afrikai országban) tapasztaltam meg, hogy igenis lehetséges olyan mértékű, arányos fejlettség, amely egyszerre emberi és egyszerre civilizált. Nekünk most visszafelé kell haladnunk az úton: nem feltalálókra, hanem ?letalálókra? van szükségünk.
Milyen egy ?letaláló??
Én az vagyok: általában ki van kapcsolva a telefonom, nem szoktam internetezni, nincsen TV-m, magam főzök és a többi. Egyébként nagyon sok mindenki munkálkodik már azon, hogy ne a Facebookon beszélgessünk, hanem egymással, közösségi terek jönnek létre, kertek, gazdaságok ? ez a folyamat szerencsére elindult.
Nagyon nemzetközi a színészgárda. Nem jelentett ez nehézséget?
Egy antiglobalista filmet csak globálisan lehet elkészíteni. A színészek kölcsönösen nem értették egymást, de maga a film is erről szól: nem értjük meg a másikat ? ezért is lett némafilm. Az egyetlen igazi emberi beszéd Afrikában jelenik meg a fulani törzs nyelvén, amely annyira szeretettel és tisztelettel teli, ahogy mi nem tudunk beszélni, helyette a TV és a különböző kockafejű emberek bejelentéseit hallgatjuk.
Udo Kiert hogyan tudtátok beszervezni? Mondtad neki, hogy van egy őrült, anarchista sztorid, nem jönne-e?
Pontosan így. Miután elvállata, kérdeztem, hogy miért. Azt mondta, azért, mert őrült vagyok. Jó, de mégis miből gondolja? Csak annyit mondott: olvastam a forgatókönyvet.
Udo régebben együtt dolgozott Bódy Gáborral (Nárcisz és Psyché ? a szerk.), így tulajdonképpen ennek az általam nagyon nagyra becsült kollégámnak köszönhetem, hogy elvállalta. Nagyon szép emlékei vannak Magyarországról: szerepelt Jancsó és Xantus János filmjeiben is. Ami számomra nagyon nagy elismerés, hogy Bódy egyszer azt mondta neki: csak Jancsóval és Huszárik Zoltánnal dolgozhat együtt ? nagyon megtisztelő, hogy haláluk után ezt a feladatot átválhattam tőlük.
A film elején egy afrikai bölcs elmesél egy történetet, miszerint ajándékba kaptuk a méheket az istenektől. Valóban létezik ez a legenda?
Nem, ezt csak kitaláltuk, de nagyon sok igazság van benne. Ha jobban belegondolunk, a méz valóban egy isteni elixír. Nem véletlen, hogy a görög istenek is ambróziát ettek. Nagyon különleges dolog, amelyet az ember nem tud sem reprodukálni, sem megváltoztatni. Ezért is választottuk ezt a film fő szimbólumának. Bárhonnan elindulhattunk volna a fogyasztói társadalom szálainak felgöngyölítésére, mégis azt éreztem: a méhek kihalása akkora probléma, hogy tétje az emberiség kihalása. Ezért van az, hogy amikor a méhészből terrorista lesz, és elkezd gyilkolni meg robbantani, még jó darabig vele vagyunk, hiszen az emberiség léte a kérdés. A békét is fegyverrel vívják, ami rettenetes ellentmondás, mégis így van.
A méhes sztori hogy jutott egyáltalán eszedbe?
Van egy nagyon jó tulajdonságom, amellyel kapcsolatban nem akarok szerény lenni: kiváló munkatársakat tudok találni magam köré. Egyik reggel felmentem a forgatókönyvíróhoz, Beregi Tamáshoz, és ő azt mondta: azért lesz terrorista, mert méhész! Elsőre azért én is néztem egy nagyot, de miután kicsit ecsetelte, rájöttem, hogy teljesen igaza van.
Utána elkezdtem mézet vásárolni, mézet enni, felmentem a padlásomra, ott felfedeztem egy darázsfészket, elkezdtem a darazsakkal beszélgetni és közben rájöttem: nagyon szeretem ezt a témát.
Hogyan lehet méheket instruálni?
Ezt először magamon demonstráltam: Csuha László méhész szakértőnk úgynevezett anyaferomont helyezett a mellemre, amelytől a méhek azt gondolták, én vagyok a mamájuk. Az egész kaptárt, úgy ahogy volt, rám öntötte, és a méhek nagyszerűen elvoltak a mama testén. Amikor a filmben a színészek intimebb testrészeire kellettek a méhek, akkor egy kis mézet is raktunk oda ? elég kemény bevállalás volt a részükről. Igaz, ez volt az első kérdésem a castingon: hajlandó-e ön élő méheket viselni a fanszőrzete helyén? Persze mindenki rögtön rávágta, hogy igen, mert azt gondolta, csak egy tréfa.
Számos helyen is felbukkan a 17-es szám. Van ennek valami jelentősége?
Igen, a film legelső montázsában nagyon hangsúlyosan szerepel, hogy a történet 2017-ben játszódik. Ugyanis ez gyakorlatilag egy kortárs sci-fi. Semmi jele nincs a filmben annak, hogy nem napjainkban játszódna, mégis azért ezt a dátumot választottuk, hogy jelezzük: ez még nem történt meg, de megtörténhet. Így akartam emelni a valóságosságát.
Fontos szerepe van a filmben egy nagy fának. Hogyan kerestetek konkrét helyszíneket?
Vagy másfél évig vártuk, hogy megjöjjön a pályázati pénz, de csak nem akart. Vártunk, vártunk, aztán egyszer csak mondtam a stábnak: figyeljetek, jövő héten forgatunk Burkina Fasóban. Le is mentünk páran, elkezdtünk forgatni. Mindenki nézett: ?Úristen, ezek tényleg lent vannak? A stáb, a kamerák meg minden, és forgatnak? Nem kéne nekik valami pénzt küldeni?? A pénz nem jött, mi viszont belevágtunk a munkába az afrikai epizódokkal. Ennek során kezdtük el keresni a jövőbeli játékfilmes elemek helyszíneit. A fa kiválasztása nagyon fontos dolog volt, aminek az lett a vége, hogy egész Burkina Faso keresett egy nagy majomkenyérfát, amely a kies pusztában áll. Végül találtam egy kiváló turistavezetőt, aki körbekérdezett mindenkit, és végül a semmi közepén talált egy ilyen fát. Nagyon izgultunk, hogy meglegyen fél évvel később is, amikor már nagyobb stábbal megyünk.
Ő az a turistavezető, aki a filmben is szerepel?
Igen, a legnagyobb filmes, akivel valaha találkoztam. Ő volt egyszerre a gyártásvezető, a helyszínkereső, a castingdirector, a rendezőasszisztens, a kellékes, az állatidomár, a szereplő és a tolmács. Mindezt úgy, hogy a gázsija körülbelül annyi volt az egész filmre nézve, mint Magyarországon egy napi. Később egyébként felhívott, hogy házasodik, én meg vettem neki egy kecskét nászajándékba.
Afrikában is játsszák majd a filmet?
Most érkeztem a belgiumi vetítésről. Odajött az ougadougou-i fesztivál ? amely a legnagyobb fekete-afrikai filmfesztivál ? egyik küldötte, hogy szeretettel várják a mozit. Ez hatalmas öröm, mert először lesz magyar film ezen a fesztiválon.
Íme a film előzetese (csak erős idegzetűeknek):
A film Facebook-oldala: https://www.facebook.com/zerofilm2015?fref=ts
Horváth Donát
Nem portréfotó: a film Facebook-oldala
