"A társulattól érkezett a felkérés a közös munkára, hogy egy mozgás alapú előadást készítsünk - ennek kapcsán találtam rá A tavasz ébredése című darabra, ami a test felfedezéséről, a szexualitásról szól. Úgy gondoltam, hogy a tematika jól illene egy fizikai színházi előadáshoz. Régóta kísérletezek a fizikai színházzal, mely a testet használja fel, hogy különböző állapotokat megfogalmazzon, és ezekben az állapotokban szólaljon meg a szöveg" - mondta Györfi Csaba rendező-koreográfus.
Wedekind gyermektragédiájában minden szereplő mintha előre tudná a sorsát, mintha ők maguk irányítanák életüket és saját akaratukból járnák be azt az utat, ami nekik ki lett jelölve. Előrevetítik saját negatív előjelű sorsukat, mégsem dolgoznak ellene. A szereplők hétköznapi hősök, tapasztalni, érezni és érteni vágyó fiatalok, akiket nem hallgat meg senki. Ezek a kamaszok reménykednek, vágyakoznak, kutatnak, felfedeznek, felismernek, de hiába kérnek segítséget, magukra maradnak az őszinteségükkel.
A szereplők mindannyian saját boldogságuk keresése közben ütköznek falakba egy torz társadalmi rend keretei között, melyben kőkemény szabályok lehetetlenítik el a tudásvágyat, a tettvágyat, a fejlődést, a testtel, a szexualitással kapcsolatos viszonyaikat. Romlott családokat, boldogtalan, kiutat nem találó, megrekedt gyerekek játékát látjuk.
Az előadásban a testiség és fizikalitás egy olyan nyelvezetet keres, ahol a képekben való fogalmazás és az előadók testi jelenideje - ezáltal a karakterek jelenideje - kerül előtérbe. Fizikai színház ez, mely nyelvezetében egyaránt épít a verbalitásra és a test nonverbális erejére, a két kifejező mód fúziójából létrehozva valami újszerűt.
Forrás és fotók: Harag György Társulat
