Lehetséges-e belebújni létező személyek digitális testébe? Kelthet-e valós érzéki tapasztalatot a VR-szemüvegen keresztüli nem- és identitásváltás? Milyen morális és pszichés következményei lehetnek a szimulációs játéknak? És végül: mi történik akkor, ha mindezzel az eredeti test tulajdonosa is szembesül?
A Trafó Kortárs Művészetek Háza péntek esti e-Néző sorozatában továbbra is olyan produkciók láthatók, melyek kifejezetten online médiumra készültek, vagy ott alakultak újra. Simon Senn svájci vizuális művész Be Arielle F című produkciója azonban nemcsak emiatt különleges, hanem mert eleve a virtuális és a való világ közötti kapcsolódást, határátlépést kutatja. Az alkotó egy női avatar testébe bújva a technológia, az ábrázolás, a nemi identitás és a törvénykezés összefonódásait tárja fel livestream előadás formájában, amihez kérdéseivel a közönség is kapcsolódhat.
A Genfben élő művészt a saját története inspirálta. 12 dollárért vásárolt egy női testet, egy valós személy digitális lenyomatát. „Más projekteken dolgoztam éppen, mozgáskövető rendszerekkel kísérleteztem. Ezeknek az a lényege, hogy a testünkre helyezett érzékelők miatt egy avatar tökéletesen le tudja képezni a mozgásunkat. Én kifejezetten a virtuális valósággal foglalkoztam, amikor teljesen belebújunk egy ilyen avatar bőrébe. Nem nagyon ismertem ki magam ebben a technológiában, így kezdésként szükségem volt egy avatarra. Keresgéltem az erre szakosodott online boltok között, és rögtön az első, amit találtam, valódi emberek 3D szkennjeit árulja” – mesélte Simon Senn egy interjúban, melyet a budapesti online bemutató kapcsán adott.
A VR-szimuláció hatására érzéki módon tapasztalta meg az identitás- és nemcsere állapotát, ami felkeltette érdeklődését a modell iránt, akinek másolatát a saját tudtán kívül értékesítették. Sikerült felkutatnia a nőt, és végül közösen hozták létre az előadást. Arielle maga is szerepel a produkcióban, a nézők tőle is kérdezhetnek a végén.
Mivel minden élőben megy, a Be Arielle F-et csak valós időben lehet megtekinteni, limitált nézőszámmal, Zoom-felületen keresztül. A Trafó két időpontot hirdet március 5-én, 19 és 21 órától. A francia és angol nyelvű előadást magyar és angol nyelven feliratozzák, illetve a beszélgetést tolmácsolják. 14 éven aluliaknak nem ajánlott.
Nyitókép forrása: Trafó Kortárs Művészetek Háza
