A hét főbűn "témája" hosszú évszázadok óta jelen van az európai, pontosabban a keresztény művészeti ikonográfiában. A középkor egyházi kitételei révén - elsősorban az elődeinek téziseire támaszkodó Aquinói Szent Tamáshoz köthetően - a hét főbűn fogalma, együttesen a hét boldogsággal, erénnyel, mélyen beágyazódott a keresztény gondolkodásba, és tanításának egyik alapfogalmává vált.
Győrffy László 2009-ben hét darabból álló, egyenként súlyos - középkori munkákat idéző - fatáblákra festett bűnsorozata új olvasatot kínált az emberiség évszázados vétkezési forrásaira nézve, mondanivalóját pedig rendkívül letisztult képi világba burkolta. Persze ez sajátos olvasata volt a hét főbűnnek, hiszen Győrffy személyes asszociációiról volt szó. A magyarázó ábrákra emlékeztető végső képi formátum szimbólumszerűen ábrázolt egy-egy bűnt, kifejezetten mai jelenségekre reflektálva - így például a Restség esetében a gyógyszer-túladagolásra, illetve az önpusztító hajlamra utalva, vagy a Kevélység tekintetében a plasztikai műtétek hivalkodó testrész-nagyobbításaira és az azt előidéző hiúságra.
Győrffy László (Budapest, 1976) most a rézkarc műfaját választotta gondolatai közvetítésére alkalmazandó médiumként, ami különleges képi világ létrehozására adott lehetőséget, valamint másfajta hozzáállást is közvetít. A művész rézkarcaiban és egyedi rajz-festményeiben leplezetlenül gúnyol, a Chapman fivérektől kezdve a kereszténység tanaiig. Sőt, a társadalom politikai korrektségének fogalma sem menekül meg: Győrffy egyfajta új dogmaként, vallásként állítja be, némi cinizmussal fűszerezve. Képei nem rendelkeznek moralizáló szándékkal, a festő inkább egyfajta "földönkívüli" szemmel igyekszik ráirányítani tudatunkat bizonyos bűnökre, melyek úgy tűnik, akár akarjuk, akár nem, mindig is jellemzői lesznek az emberiségnek.
Megnyitó: 2010. szeptember 9., csütörtök, 18 és 20 óra között.
A kiállítást megnyitja: Nemes Z. Márió költő, kritikus
Helyszín: Várfok Galéria, Várfok terem, 1012 Budapest, Várfok u.14.
Még több részlet a galéria oldalán
