Elgondolkodtató, felkavaró és a humort sem nélkülöző filmeket válogattunk a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál kínálatából.

A BIDF oldalára feltöltött alkotások egyik jellemzője, hogy azt sugallják, bármilyen krízisben megtalálható az újrakezdés reménye és egy új, tartalmasabb élet esélye.

Kislányomnak, Samának

A Waad al-Kateab, Edward Wa rendezte dokumentumfilm forrásanyaga a saját, háborút viselt életük. Az aleppói szír fegyveres felkelésbe csöppenő néző csak forgatja a fejét, egyik pillanatban egy becsapódó bombatalálat, a másik pillanatban egy hordágyon meghalt gyerek józanítja ki abból a kényelmi szituációból, amit gyengébb napjaiban elviselhetetlennek nevez. A rendezők és kislányuk a dokumentumfilm főbb szereplői, az élesben forgatott felvételek az emberi törékenységet és az ebből származó emberi felülemelkedést mutatják meg, rég elfeledett fogalmakat, mint haza, család, hűség hívva életre.

Nevem só

A film döbbenetes utazást kínál. Az India nyugati részén található Little
Rann of Kutch nevű sósivatag kegyetlen vidék, európai szemmel nézve rettenetes.
Az évből nyolc hónapot minden alapszükséglet nélkül a helyszínen töltő Sanabhai
és családja termelik a sót a rekkenő hőségben. A feladat megterhelő: még
mielőtt a monszun megérkezne, készen kell lenniük. Hogy a nehéz helyzet
tartogathat líraiságot, arra a film tökéletes példa.

Kedves emberek

A szomáliai fegyveres konfliktusok elől egy svéd kisvárosba menekülő férfiak csapata fejébe veszi: jéghokicsapatot alapít egy helyi ember, Patrik Andersson lelkes és jó szándékú ötlete alapján. Az a cél lebeg a szemük előtt, hogy kijussamak a szibériai világbajnokságra. A film nem titkolt szándéka, hogy több komoly ellenfelet, rasszizmust, előítéletet, idegenségtől való félelmet győzzön le.  

Dr. Dolecek ijesztő világa

A huszadik század egyik legrettenetesebb háborúja, a délszláv háború több, mai napig tisztázatlan kérdést vet fel, rengeteg megoldatlan ügy maradt a véres konfliktusok után. Rajko Doleceknek a közismert, kilencvenes éveiben járó professzor a 90-es években a boszniai és koszovói háború alatt a „szerb perspektíva” szószólója volt. Úgy véli – Dolecek különben Ratko Mladic tábornok, az elítélt háborús bűnös jóbarátja – a srebrenicai vérengzés a Muszlimok és a Nyugat koholmánya. A boszniai gyökerekkel rendelkező fiatal filmrendező, Kristýna Bartošová a tények ismeretében a fejébe vette, mindenáron meg akarja érteni az ellenvéleményt. Ő és az idősödő professzor együtt teszi meg az utat a Balkánon, jár a dolgok végére egy nagyon szerethetőn és okosan, minden tolakodást, propagandát kerülő filmben. A mű a tőlünk különböző nézetek megértésére tett, példamutató kísérlet.

Apákról és fiaikról

A Sundance Filmfesztiválon díjat kapott Return to Homs című dokumentumfilmje után Talal Derki visszatért szülőföldjére, Szíriába, ahol egy radikális iszlamista család bizalmát elnyerve két éven keresztül láthatott bele t a hétköznapjaikba. A film megmutatja, mit kell átélnie annak a gyereknek, akinek az édesapja vágyálmai közt az iszlám kalifátus megalakulása szerepel. A tizenhárom éves Osama és a tizenkét éves Ayman példaképként tekint az édesapjára, lelkesedik érte, csodálja. Részesei lehetünk, mi történik, amikor egészen fiatal gyerekek dzsihadista harcosokká válnak, akár az életük árán. Mese nincs.

Nyitókép: Nevem só