Herman Levente több mint húsz éve él Magyarországon, Erdély, ?az itthon és az otthon különbsége? azonban továbbra is kísérti. A művésznek a kifejezetten a Várfok Project Roomba tervezett, Tetrisz című installatív projektje különböző művészeti területeket fog össze. A kísérlet eredménye egy hangulatilag egységes, jobbára monokróm színvilágú, minden érzékszervünkre hatni próbáló kiállításélmény.
A kiállítás anyaga bizonyos fokú összegzése Herman egész eddigi munkásságának: bár Herman Levente végzettségét tekintve képzőművész, a filmezés, a zene és az irodalom is foglalkoztatja fantáziáját. Ezek a művészeti területek mind belefértek most a Project Room által nyújtott térbe, egymáshoz érve, kapcsolódva, mint a jól ismert Tetrisz-játék pontosan elhelyezett, különböző színű és alakú elemei. A tárlat alapjául a művész és barátai által készített kisjátékfilm szolgál: a körülbelül huszonöt perces rövidfilmből kivágott jelenetekből született meg a kiállítás anyagát jelentő több mint harminc, különböző méretű olajfestmény. A filmet szöveges narráció és a művész zenei aláfestése kíséri.
Emlékképek ezek, elvont gondolatfoszlányok, amelyekből az olajfestékszagú kis teremben kirajzolódik az egész: a múlt szépsége és árnyékai, a jövő bizonytalan nyomasztósága, az a modern világ, amely a művész lába alól is kihúzza olykor a talajt. Jól érződik az eltelt idő: az a több mint húsz év, amely nem csupán az objektív emlékezést mossa el, de a honvágyat is erősebbé teszi. Herman állítása szerint marosvásárhelyi útjai során szülővárosának újabb és újabb aspektusaiba szeret bele. A kiállítás anyagának világképe így duális: az erdélyi múlt, az értékekkel teli gyermekkor helyszínei csapnak össze, kerülnek kölcsönhatásba egy elidegenedett ipari nagyváros képével.
A tárlat címe, a Tetrisz szimbolikus jellegű: egyszerre utal a kiállítás felépítésére, a Project Room falait szinte teljesen betöltő, mozaikszerűen elrendezett festményekre, valamint a bennünk megjelenő gondolatfoszlányok és események összekapcsolódó sokszínűségére. Univerzális gondolatok hordozója ez az arctalan emberekkel teli, melankolikus táj, amelynek színe és illata sokáig azzal marad, aki falai közé merészkedett.
Fotók: Csákvári Zsigmond
