A szeptember 18-tól december 11-ig megtekinthető tárlat a francia vezető réteg mindennapi életének olyan elfeledett rítusaiba enged betekintést, mint a reggeli öltözködés, írás, műgyűjtés, étkezés vagy épp esti szórakozások. A kiállított tárgyak között egyaránt vannak festmények, szobrok, iparművészeti alkotások, fémtárgyak, tudományos publikációk, hangszerek, órák, textíliák, könyvek és térképek is. A tételeket 26 múzeumból és magángyűjteményből kölcsönözték: a kurátorok a korabeli napirendet képezték le a tárlat anyagának tagolásával, így lehetővé vált, hogy a látogatók végigkövessék a párizsiak egy napját.
A kiállítás egyik egysége az írással és dokumentumtárolással, valamint az iratrendezéssel kapcsolatos tárgyak bemutatása révén betekintést nyújt a kor levelezésébe és üzleti világába. A pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozók gyakorta alakítottak ki irodát az otthonukon belül, ügyelve arra, hogy a munka helyszínét elválasszák a házuk többi részétől. A tárlat másik része a műgyűjtés tárgyainak bemutatása révén a párizsi galériák világára összpontosít. A magánkollekciók összetétele általában a gyűjtő műveltségétől és olvasottságától függött; a 18. században közkedveltek voltak a görög és római irodalom remekei.
A kiállítás kurátorai külön hangsúlyt fektettek a étkezés bemutatására is: a látogatók Jean-Baptiste Oudry (1686-1755) művein keresztül kaphatnak képet a kor konyháinak és terített asztalainak világáról. A tudományos haladásnak szentelt szekcióban helyet kaptak a Denis Diderot (1713?1784) és a Jean le Rond d?Alembert (1717?1783) által szerkesztett Enciklopédia és Comte de Buffon (1707-1788) hatalmas munkája, a Historie Naturelle példányai is, mint a felvilágosodás korát jellemző természettudományos érdeklődés emlékei.
A kor esti programjai közül a két legjellemzőbbet emeli ki a tárlat: a játékot és a zenét. A termet gyengén világították meg, hogy a látogatók könnyebben beleélhessék magukat abba korba, amikor a szórakozás naplemente után csak gyertyafény és tűz mellett volt lehetséges a félhomályos szobákban és termekben. A játék világát egy kártyaasztal jelképezi, míg a zenéét egy 1754-es csembaló. A kiállítás utolsó szekciója a túlnyomórészt katolikus párizsi lakosság privát ájtatosságát mutatja be; a rész különlegessége egy Jean Baptiste Tuart által készített térdeplő, amely íróasztalként és szekrényként is használható.
A kiállítás honlapja
