A Goldberger Textilipari Gyűjtemény a korábbi Textilmúzeum alapjain - annak fenntartási nehézségei miatt - jött létre 2012-ben, egy új intézményi konstrukcióban. A 2013 őszén megnyílt új állandó kiállítás a Lajos u. 136-138. sz. alatt álló hajdani dédházban került kialakításra. Ez az épületrész képezte a későbbi Goldberger gyár alapját, melynek alsó szintjén egykor a kékfestő műhely működött, az emeletén pedig az alapító család lakott. A megvalósulásban oroszlánrésze volt az Óbudai Múzeum igazgatóasszonyának Népessy Noéminek, aki nem csak élt a lehetőséggel, de munkatársaival egy olyan innovatív kiállítást hozott létre, melynek elismeréseként Múzeum Café díjban is részesült. A kiállítás, amellett, hogy rengeteg érdekességet mutat be, modern kivitelű, és felhasználóbarátként alkalmazza azokat a technikai eszközöket, melyekből a látogató hozzájut a legfontosabb képi és hangi információkhoz.
A kiállítás tulajdonképpen nem csak technológiatörténeti érdekességeket mutat be, de hozzájuk szorosan kapcsolódva egy dinasztiát is, mely évszázadokig meghatározta a magyar textil fejlődésének fő irányát.
A technikatörténeti és családtörténeti szál párhuzamosan fut. Láthatjuk, hogy a kezdeti kis családi kékfestő műhelyből hogyan nő ki lassan egy modern 19-20. századi vállalat a magyar kapitalista közegben, hogyan jut el a csúcspontjára a két világháború közötti időszakban. Jellemző nagyágukra, hogy ebben az időszakban a gyár már 96 országgal folytat üzleti levelezést. Majd elkeserítő látni azt a zuhanást, mely a szocialista időszakban következett be, s végül csak egy évszámot (1997), mikorra az akkor már teljesen tönkrement, leamortizálódott egykori gyáróriás végleg bezárta kapuit.
Az első terem a dinasztiát alapító ősöknek állít emléket, akik kezdetben csak kereskedtek, majd létrehozták azt a kis kékfestő műhelyt, mellyel megalapozták a későbbi fejlődést. Itt megismerkedhetünk a kékfestés különböző lépéseivel, a használt eszközökkel (pl. nyomódúcok), láthatjuk, hogyan néz ki az a késztermék, mely ezzel az ősi, indiai eljárással készült. Ennek a kézi eljárásnak az alkalmazása - részben hagyományból - nagyon sokáig, egészen a 20. század első feléig megmaradt a gyár tevékenységében. Az indigócserjéből kinyert anyag felhasználásával készült textília amellett, hogy olcsó és rendkívül tartós volt, kevésbé koszolódott. A paraszti kultúrában Magyarországon is rendkívül népszerű és gyakran választott viselet volt.
A kiállítás következő termében már a 19. századi időszakba vezetnek el a kiállított tárgyak. Az alkalmazott technológiák közül megjelenik a szakaszos működésű, a feltalálója nyomán perrotinnak nevezett dúcnyomógép, melyet elsőnek állítanak üzembe Magyarországon. A család 1842-ben megkéri a gyárkiváltságra vonatkozó privilégiumot, és a kereskedelemről folyamatosan a gyártásra helyeződik át a hangsúly, így válnak kereskedőkből, kis műhelyes előállítási időszak után fokozatosan gyárrá. Annak ellenére, hogy a Goldbergerek támogatták az 1848-as szabadságharcot, Ferenc József - mintegy megbocsátása jeléül - 1857-ben meglátogatja a gyárat. Érdekesség, hogy a korabeli újságtudósítások szerint pont azon a kapun lépett be a gyárba, amely ma a múzeum bejárata. Későbbiekben az uralkodótól nemességet is kap a Goldberger família, ekkor kerül nevük elé a Buday előnév.
Átlépve a következő terembe, időben is megérkezünk a 20. századba. Ennek első időszaka, egészen az I. világháború kitöréséig a nagy ipari fellendülés, a gyárfejlesztések ideje szerte az országban, s ebből nem marad ki a Goldberger sem. Az 1870-es években bevezetésre kerülő új technológia, a színes mintás anyagok előállítására szolgáló hengernyomás, ami ekkortól vált szinte a gyár emblémájává és egészen a bezárásáig megmaradt a gyár profiljában.
A legnagyobb termet ? méltán ? a két világháború közötti évek bemutatása kapta, hiszen ekkor élte a gyár fénykorát. Technikai újításokban, minőségben, termelékenységben ezt megelőzően is mindig elől járt a Goldberger a többi textilgyárhoz képest, de még a sok jó korszakból is kiemelkedik ez az időszak. Ehhez azonban kellett egy olyan vezető is ? Goldberger Leó ? aki hozzáállása, habitusa, és felkészültsége garancia volt a sikerre. Nem csak a gyárat vezette, de számtalan fontos társadalmi tisztséget is betöltött a Nemzeti Bank főtanácsosától kezdve a Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagságáig. Nem csak ismert, de elismert és népszerű személy is volt, akinek kitűnő kapcsolatai voltak nem csak az ipari vezetőkkel, és neves művészekkel, de még a legfelsőbb politikai körökkel is. A gyár kelenföldi terjeszkedésével ráadásul az ország első vertikális vállalatát is sikerült létrehoznia. Hatalmas változás volt, hogy az addig előre megvásárolt vásznakat ettől kezdve saját fonoda és szövöde biztosította.
Még ebben az időben is nagy számban találunk cseh és német munkásokat a gyár fontos posztjain. Goldberger Leó a mintatervezésre is nagy hangsúlyt fektetett, amit külföldi ösztöndíj biztosítása, elismert és professzionális szakemberek alkalmazása is bizonyít. Így kerül általuk először hazánkba a nagymintás nyomással készült anyagok divatja és elterjedése.
Ebben az időszakban felmerül az igény, hogy a drága természetes anyagokat mesterségesen előállítottakkal helyettesítsék. A legnagyobb kereslet a drága selyem műselyemmel történt kiváltására mutatkozott. Goldbergeréknek ebben is szerencséjük volt, ugyanis azt az ügynököt, aki először a pestlőrinci konkurenciához megy a németországi Bembergből hozott műselyem cérnával, ott elutasítják. Goldberger Leó viszont meglátja a lehetőséget, megvásárolja a kizárólagosságot, és évekig tartó kísérletezések után Parisette néven piacra dobja azt a műselyem anyagot, mely nemzetközi tekintetben is hatalmas sikert arat. Nem csak tartós és szép, de olcsó is volt, így szinte bárki olyan ruhákban járhatott, mint a korabeli legnagyobb színésznők és sztárok.
Egy Goldberger BNV kiállítási pavilont imitáló átjáróban egykori ruhamodelleket nézegethetünk, miközben hallgathatjuk a hozzá tartozó sajtóanyagokat, hirdetéseket.
A következő kis helyiség falait feketére festették, jelezve, hogy a német bevonulással 1944. március 19-én szomorú időszak köszöntött a családra. Goldberger Leót az elsők között hurcolják el zsidó származása miatt, bár elmenekülhetett volna, hiszen előzetesen figyelmeztették a veszélyre. Mauthasenbe kerül, s a tábor felszabadulásának napján hal meg, minden bizonnyal a nélkülözéseknek köszönhetően. Felesége és lánya bujkált, ők elkerülték a deportálást, s túlélték a háborút.
A kiállítás befejező szakasza az államosított gyár közel ötven éves történetét mutatja be a szocialista időkben. A sikeres működést megakadályozták a folyamatos átszervezések, a hozzá nem értő vezetés, és a szükséges fejlesztések elmaradása. Mindezek hozzájárultak az üzem lassú, de folyamatos agonizálásához, ami végül az 1997-es bezárást eredményezte. Ami azonban mindvégig magmaradt, hogy a Goldberger név ? bár természetesen már nem a család volt a tulajdonos ? valamilyen formában mindig megjelent a szocialista nagyvállalat elnevezésében.
Tölgyesi Tibor
