A negyedik koalíciós háború véget ért. Franciaország július 7-én Oroszországgal, július 9-én pedig Poroszországgal megköti a tilsiti békét, ami megerősíti Franciaország európai befolyását, Poroszországot viszont megfosztja területének felétől. Az 1807 tavaszán kivívott francia győzelmek után Oroszország és Poroszország fegyverszünetet kért, ami június 21-én és 25-én lépett életbe. I. Napóleon császár és I. Sándor orosz cár személyes megbeszélések során egyeztek meg a békefeltételekről. Poroszország csak I. Sándor orosz cár közbenjárására őrizhette meg államiságát. Lujza, a poroszok királynéja egy személyes találkozó során sem tudta rávenni Napóleont a kemény békefeltételek enyhítésére. Poroszországnak le kellett mondania Oroszország és Szászország javára azokról a területekről, amelyeket Lengyelország felosztásai során (1792. VIII. 5., 1793. I. 23., 1795. X. 24.) szerzett meg, valamint az Elbától nyugatra fekvő vidékeiről. Danzig szabad város lett, korábbi porosz területekből létrehozták a francia ellenőrzés alatt álló Vesztfáliai Királyságot és a Varsói Nagyhercegséget (1807. I. 2.). Poroszországnak ezenfelül részt kellett vennie a Nagy-Britannia elleni kontinentális zárlatban, és pénzbeli megváltást kellett fizetnie a megszállt területek francia kiürítése fejében. Egy titkos kiegészítő záradékban I. Sándor kötelezte magát, hogy szövetségre lép Franciaországgal, ha az angol-francia békeszerződés közvetítési kísérletei kudarcot vallanának. A régi Poroszország teljes veresége miatt a belpolitikában a reformerők cselekvési szabadsághoz jutnak (1807. X. 9., 1808. XI. 19.).
