Az új családjogi törvény tervezetének társadalmi vitája éppen zajlik - ezt mondta a minisztérium képviselője. Az is kiderült, viszonylag kevesen szólnak hozzá. (Tessék az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapját meglátogatni, és jól hozzászólni.) Fogalmam sincs, milyen egy társadalmi vita. A fogalom nekem a nyolcvanas évek falugyűléseit idézi, de azóta a világ a könyvek meg a technika által minden bizonnyal elébb ment. A falugyűlésen legalább hozzászóltak. Jó, persze, megszólaltak a korrekt javaslatokkal előállók mellett az önjelölt próféták és a komplett elmebetegek is, ám az elborult ötletek kiköveteltek néhány értelmes reakciót. A közel két órán át folyó beszélgetés a melegházasságról és/vagy regisztrált élettársi kapcsolatokról olyan volt, mint a kígyó, amelyik szeretne a saját farkába harapni, de kínlódik, mert nem megy neki. Információözön pedig nem árasztotta el a hallgatóságot. Tudták, hogy az egyház belső törvényei nem írhatják felül az állam törvényeit? És azt, hogy az örökbefogadás csak házastársaknak lehetséges? Ennél több konkrétumot nem tudnék citálni az eseményről.
Borzasztó, ha valaki nagyon egyéniség akar lenni. Hát engem az ne biztasson se véleménynyilvánításra, se semminek a felvállalására, aki olyan eredeti, hogy a karszalagot a bokájára teszi. Én több kritikát nem olvasok róla, mert megvan az enyém - mondta Szanitter Dávid az egyik pszichoszínházi helyzetben gyakorlatozva. A Rómeó és Rómeó meleg helyzetben című játék önmagunk felvállalásáról, mellékesen pedig a társkeresésről szólt. Melegeknek és nem melegeknek egyaránt. Kicsit hosszan nyúlt a kertészmérnök-hallgató életének rétestésztája, többször úgy tűnt, el is szakad, Szanitter, és leginkább Rába Roland - nyafogva és keménykedő műmacsóként, sapkában, kendővel, parókában, szóval mindenhogy - azonban olyan élvezettel, okosan, komolyan és (ön)iróniával játszott, hogy csak a színpadot nézte az ember. (Jó, néha eltévedt a tekintet, és megállt az egyik szeparéban békésen szundikáló Sebeők Jánoson. Nem zavarta, ha odaültek mellé, aludt tovább. Lehetséges, hogy a szomszédos Hír TV színpad annyira intenzíven veszi igénybe törékeny szervezetét, hogy itt piheni ki a fáradalmakat.) A Krétakör néhány hónapja Párizsban játszotta a három színészre csupaszított Hamletet. A egyik magyar szakasszony kritikájában empirikus tapasztalatait is megosztotta, mely szerint az MC 93 Bobigny 200-220 fős nézőterén ülők közül mindössze két ázsiai lány választotta tanulmányozásra Rába Roland arcát, és vetett rá szép pillantásokat. A Magic Mirrorban egészen mások voltak az arányok, ez bizton állítható.
A napközben szellős hely estére megtelik. A fülledt hangulathoz nem társul fullasztó levegő, mert az ajtók-ablakok nyitva állnak. (Semmi átgondoltság nincs a második tagmondatban. Ám ha valaki metaforikus jelentést tulajdonít neki, tegye nyugodtan.) Jön a tömeg dívanézőbe. Leül a vitriollal átitatott pennájáról elhíresült Híresember a színpad elé, arcán üdvözültség és teljes ellágyulás. Kedves és szerethető, mit szerethető: szeretnivaló. Mint a madártej, olyan.
Diva Tomasz
Diva Tomasz a dalokkal remekel, az összekötő szövegei teljesen semlegesek. Olvasói és látogatói igényem: Lady Dömpert akarom. Ennio Marchettóért viszont rohanjon ma mindenki a Színházsátorba. A teatrológusok, persze, majd elemezhetik a produkció expresszív színháziságát, szívük és választott hivatásuk joga, de most igazán adják át magukat még ők is a felszabadító iróniának.
Hot Leggs, Mr. Optik benn, szemerkélő, ködölő, majd zuhogó eső kinn. Tömeg. Testek. A tükörben magamat látom. A vízben is.
